Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

58

emberileg1 jónak látott s kihirdetett törvényekben írva van. Ha a költők a házasságtörést hamisan fogták Jupiterre, miért nem bo,szólták meg magokat a tisztaéletű istenek, hogy ily gaztetteket mertek rájok tukmálni az emberek színjátékaikban. És ezek t. i. a víg- és szomorújátékok még tíírhetök ; azaz a költőknek a színpadon előadatni szokott ezen meséi sem tiszták ugyan rút tettektől, de mentek legalább az egyebütt oly szokásos ocsmány szavaktól, melyeket a többi úgy nevezett tisztes és szabad tudományok közt az öregebbek által kényszerítve a gyermekeknek olvasniok kell.

IX.

Hogyan vélekedtek a régi romaiak a költői szabadság háttérbe szorításáról , melyet a görögök isteneik Ítélete nyomán sértetlennek

tartottak.

Hogyan vélekedtek e tárgyban a régi romaiak, bizonyítja nekünk Cicero a „Köztársaságról44 irt könyveiben J) melyekben Scipio mint beszélő hozatván föl, így szól : „A színpadon előadott bűntények, hacsak az akkori szokás nem engedi, tetszést soha sem arathattak volna.44 A régi görögök ugyan némileg mérsékelték. ezen hibás véleményüket, minthogy nálok törvényileg meg volt engedve, hogy névszerint is kimondassék az, a kiről vagy miről a vígjátékban előadást tartottak. Ennélfogva így . szól Africanus ugyanott : „De vájjon kit nem érintett ez kellemetlenül, vagy inkább, kit nem kínzott meg, kinek kegyelmezett? Bocsássuk meg neki, hogy a nép kegyét hajhászó, gonosz, s a köztársaság ellen lázadó embereket, mint: Cleont, Cleophont, Hyperbolust megsértett.Nézzük el, úgymond, noha jobb volna, ha ily polgárokat inkább biró, mint költő intene meg : de már egy Perikiest, ki annyi éveken át a legnagyobb tekintélylyel állt a köztársaság élén mind béke, mind háború idején, költeményekkel sértegetni, s ezeket a színpadon előadni : nem kevésbbé volt illetlen, mint, ha Plautus vagy Naevius elhatározták volna Publiust és Cneus Scipiót, vagy Caecilius Catót

’) Cicerónak ezen müve elveszett. Azon töredékekből, melyeket sz. Ágoston itt és ugyanezen könyv XXI. részében, és kívüle Seneca, Nonnius, Agel- lius, Lactantius stb. belőle idéznek, eléggé mutatják a veszteség saj- nosságát.