Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

57

az istenitisztelet? Mennyivel jobb s tisztesebb volna, ha Plato templomában ennek könyveit olvasnák a helyett, hogy a daemonok templomaiban a papokat férfiúságuktól megfosztják, az elpuhúltakat folavatják, az őrjöngök tagjait csonkítják, és isteneik tiszteletére mindenféle szokásos vagy bármi mást, akár kegyetlenséget, ocsmányságot, ocsmány kegyetlenséget és kegyetlen ocsmányságot véghezvisznek. Mennyivel üdvösebb lett volna az ifjúságnak az igazságbani oktatására nyilván az istenek törvényeit fölolvasni, mint az ősök törvényeit s intézkedéseit hiába dicsérni? Az ily istenek tisztelői ugyanis, mihelyt a kéj tüzmérge — mint Persius mondja — bennök lángra gyúl, nem azt kérdik, mit tanított Plato, vagy hogy vélekedett Cato, hanem mit tett Jupiter. Innét Terentiusnál a feslett ifjú megtekint egy föstvényt, mely Jupitert ábrázolta, midőn a monda szerint arany eső alakjában Dá- naera száll, ledér kicsapongását e magas tekintélylyel mentegeié, s büszkén hánytorgatá, hogy ö istent utánoz. De milyen istent? úgymond olyant, ki az egek boltozatát megrázza mennydörgésével. És én csekély ember létemre nem tenném? Tettem igenis, és pedig nagy kéj - élvezettel.

VIII.

A színjátékokról, melyekben az istenek csúfos tetteik mutogatása őket meg nem bántja, sőt inkább kiengeszteli.

Hanem talán ezek nem adatnak elő az istenek szertartásaiban, hanem a költők mondáiban? Nem akarom mondani, hogy azon titokszerűek ocsmányabbak ezen színészieknél; hanem azt mondom, miről azokat, kik tagadják, meggyőzi a történelem, hogy t. i. azon színjátékokat, melyek a költők mondáival telvék, a romaiak nem tudatlanságból vették föl isteneik tiszteletére; hanem magok az istenek parancsolták, s fenyegetőzve is kierőszakolták, hogy ünnepélyesen előadják s tiszteletökre szenteljék,— mint ez ellen már az első könyvben röviden kikeltem. Mert a dögvész kiütésekor a színjátékok először a főpapok parancsára rendeztettek Romában; ki nem választaná tehát inkább azt életmodorúi, mi az isteni tekintély által rendezett játékokban történik, mint azt, mi az