Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

II. Könyv

56

vénység elhagyásáról, a nagyravágyás megtöréséről, a bujaság fékezéséről; hol megtanulnák a nyomorultak, mire őket már Persius is oktatá, midőn így énekelt :

Oh nyomorultak vizsgáljátok a tények okát, és Fejtsétek meg a dolgoknak menetét, mi az ember,

Mért született és mért van a földön, a bünrei hajlam Honnan s mért oly igen nagy, a pénzzel, hogy hogyan éljünk, Mit használ ; mit óhajtsunk, hőn szeretett rokonink s a Honnak mennyivel áldozzunk, mit akar veled Isten Hogy légy, s mint ember mi helyet foglalsz el e földön?

Ugyan mondják meg, mily helyeken lőnek hirdetve az isteneknek efféle oktató parancsai, s hol hallhat ilye- seket az őket tisztelő nép, mint mi birunk mutatni e végre rendelt egyházakat mindenütt, hol a keresztény vallás elterjedt.

VII.

Hasztalanok a bölcseknek isteni tekintélyt nélkülöző tanai, miután kiki a roszra hajlandó lévén, inkább azt követi, mit az istenek tesznek, mint a mire az emberek oktatnak.

Vagy talán a bölcsek oskoláit s vitáit említik föl előttünk ? Mindenek előtt ezek nem a romaiaktól, hanem a görögöktől származtak ; vagy ha talán annyiban romai eredetűek is, hogy Görögország romai tartománynyá tétetett ; nem az istenek parancsai, hanem csak az emberek találmányai, kik éles elméjökkel eléggé iparkodtak kifürkészni, mi rejlik a dolgok természetében, mit kell cselekedni s mit kerülni, mit lehet az okoskodás szabályai szerint helyesen következtetni, mi azokban következetlen, vagy épen fonák. S némelyek közölök, a mennyiben isteni erő támogatá őket, el is jutottak némi tisztább ismeretekre, a mennyiben pedig emberileg korlátolva voltak, hibákba estek ; leginkább mikor büszkeségüknek az isteni gondviselés méltó gátokat vetett, az ö példájokból is meg akarván mutatni, hogy a jámborság útján csak alázatosság által lehet égi magasságig emelkedni, s csak aztán lehet szó az Isten, az igaz Úr akaratjának kereséséről s kimutatásáról. Ha azonban a bölcsek mégis valamit föltaláltak, mi a jó életre, s ez által a boldogság elnyerésére elégséges lehet, mennyivel jogosabban illetné meg ezeket