Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
II. Könyv
53 valamint ők isteneik tiszteletéről, lígy az istenek ismét az ő cselekedeteikről gondoskodjanak. Ámde azt válaszolják, hogy kiki készakarva rósz. Ki tagadná ezt? Mindazonáltal a tanácsadásra fölkért istenekhez illett volna, az őket tisztelő népek előtt a jó élet szabályait nem titkolni, hanem azokat világosan kinyilatkoztatni, látnokok által a bűnösöket jó útra téríteni, s megfenyíteni a törvényszegőket, a roszéletüeket nyilván büntetésekkel fenyegetni, a jóknak pedig jutalmat Ígérni. De vájjon hirdettek-e valaha ilyesmit az istenek templomaikban világosan érthető s méltóságos hangon. Ifjúkorunkban mi is eljártunk a színlát vány okra, a szentségtörő gúnyjátékokra; szemléltük az őrjöngőket, hallók a zenészeket, gyönyörködénk az ocsmány játékokban, melyek az istenek- s istennőknek, az égi szűznek s Berecynthiának,1) az összes istenség anyjának tiszteletére rendeztettek, kinek ágya előtt megmosatása ünnepén a gonosz színészek ajkáról oly énekek hangzottak az egész közönség előtt, milyeket nem az istenek anyjának, hanem még egy tanácsos, vagy más tisztes ember anyjának sem illett volna meghallgatni, sőt még ilyeseket magok a szinészek anyái is pirúltak volna hallani. Mert van szülői iránt az emberben valami kiméletérzés, melyet még maga a gonoszság sem irthat ki. így tehát magok e szinészek is szé- gyelnék otthon anyáik előtt ezen ocsmány énekeket s cselekvényeket eljátszani, mit nyilvánosan az istenek anyja előtt, mindkét nembéli legnagyobb tömeg jelenlétében nem szégyeltek. A sokaság azonban, ha a kíváncsiság oda is csalta, sértett szeméremmel volt kénytelen távozni. Vájjon mit nevezünk szentségtörésnek, ha ezt istenitiszteletnek mondjuk? Vagy, mi a beszeny- nyezés, ha ez megtisztítás ? Ezt pedig ők étkezésnek nevez ék, mintha valami lakomát ültek volna, melyen mintegy saját vendégségökön táplálkoznak a tisztátalan szellemek. Vájjon ki nem látja be, milyen szellemek gyö- *) *) April 12-én az istenek anyjának képszobrát vitték papjai nagy pompával az Almon folyamhoz, mely a várostól nem messze a Tiberisbe szakad, s ott a két folyó torkolatánál régi ősi szokás szerint megmosták. Mert midőn Ázsiából ide hozatott, itt papja megmosta: ez később szokásba ment által, és évenkint ismételt vallási szertartássá emelkedett.
