Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

45 isteni tisztelettel illetnetek, mint ily isteneket tisztelni. Mert hiszen azon istenek nem is voltak tökéletesbek föpap- joknál. Vigyázzatok csak, ha mégis a hibáktól annyi ideig ittas elmétek megengedi, hogy valami józan dologról el­mélkedjetek. Az istenek a testi járvány megszüntetésére színjátékok rendezését parancsolták ;x) a főpap pedig a lelki járvány meggátolására ugyanezen színjátékok alapí­tását tiltá el. Ha a józan észnek csak egy szikrájával bír­tok és ennek fényénél a lelket többre becsülitek a testnél, válaszszatok : melyiket tiszteljétek. Mert hiszen ama testi járvány is nem azért szűnt meg, mivel a harcos és ezelőtt csupán a circusi játékokhoz szokott népet most a színjáté­kok tündér mámora fogta el ; hanem a gonosz szellemek álnoksága elöretudván, hogy ezen járvány nem sokára véget ér ezen alkalommal egy még sokkal veszélyesbet és előtte igen kedveset akart az embereknek nem ugyan testébe, mint inkább leikébe becsempészni, mely a sze­gényeket lelkileg annyira megvakítá, oly rútul elcsúfítá, hogy még most Roma földulása után is (mi tán hihetlen- nek látszik, ha utódaink hallani fogják), azok, kiket e járvány hatalmában tartott, s kik innét Karthágóba me­nekülhettek, a színházakban még mindig a bohócok esz- telenségein tömegesen őrjöngve csüggnek. XXXIII. A romaiaknak azon vétkeiről, melyekből őket hónuk feldulatása nem józanítá ki. Oh eszelős elmék! mily nagy, nem is hiba, hanem eszeveszettség tőletek, hogy míg a keleti népek, (mint hal­lottuk) és a legtávolabbi nagy városok veszedelmetek fö­lött keseregve siránkoznak s nyilvános gyász és szomo­rúság jeleit viselik, addig ti a színhelyeket keresitek, lá­togatjátok, zsúfolva töltitek meg, és az előbbieknél is esz­telenebb dőreségeket visztek véghez ! Ezen lelki fekély­től és járványtól, a jámborságnak és becsületességnek ezen végromlásától félt Scipio, midőn a színhelyek alakítása ellen tiltakozott; midőn előrelátta, hogy békés körülmé­nyek közt könnyen megromolhattok, sőt el is veszhettek; *) *) Livius VII, k. Valér. II. V. 4. f.

Next

/
Thumbnails
Contents