Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

46

midőn nem akarta, hogy az ellenségektől! félelem ellen biztosítva legyetek. Mert nem hitte ö, hogy boldog legyen a köztársaság, midőn a bástyák ugyan állanak, de az erények romba dőltének. Előttetek azonban több súly- lyal bírtak a daemonok csábjai, mint az elővigyázatos, óvatos emberek óvásai. Innét van, hogy a gonoszságokat, melyeket véghez visztek, nem akarjátok magatoknak betudni ; a bajokat pedig, melyeket szenvedtek, a keresztény időknek rójátok fel. Mert biztosságtok által nem is békés köztársaságot, hanem háborítlan kéjelgést kerestek ti, kiket szerencsés körülményeitek megvesztegetének, az Ínségek pedig megjavítani nem voltak képesek. Scipio azt akarta, hogy mindig ellenségtől tartsatok, nehogy kéjekben úszszatok, kik még az ellenség által széttiporva sem fojtottátok el a kéjelgést, elveszítvén a csapások hasznát, legnyomorultabbakká lettetek, és állandóan leggonoszabbak maradtatok.

XXXIV.

Az Isten kegyelméről, melylyel a város földulását mérsékelte.

Pedig élteteket is az Istennek köszönitek, ki ke- gyelmezése által arra int, hogy bünbánat által megjavuljatok; ki nektek hálátlanoknak is megengedé, hogy vagy szolgáinak neve által, vagy vértanúinak egyházaiban ellenségeitek kezeit kikerülhessétek. Mondják Romulus és Remus menhelyet jelelt ki, hová a ki eljuthata, minden bántalom ellen óva volt; az alapítani szándékolt városnak népességét így akarván gyarapítani. Bámulatos előkép volt ez Krisztus tiszteletére! Epen úgy intézkedtek a város feldúlói, mint azelőtt annak alapítói. Avagy valami nagy dolog-e, hogy azok azt cselekedték polgárzatuk számbeli gyarapítására, mit ezek ellenségeik számának megtartására ?

XXXV.

Az Egyháznak a pogányok közt rejlő fiairól és az Egyliázbatti álkeresztényekröl.

Ezeket és hasonlókat — ha lehet — bővebben és helyesebben összeállítva adja válaszúi ellenségeinek Krisztus