Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

menye szerint a legjobb férfiú, ugyanezen romlástokat sejdítvén, nem egyezett bele, hogy a romai birodalom vetélytársa Kai’thago földulassék, sőt az ezt elhatározó Catónak ellene mondott,*) mert a tökélyes biztosságot ép oly veszedelmesnek tartotta a gyönge lelkitekre nézve, mintáz ellenséget, és a folytonos félelmet, mint akis- korú polgárok alkalmas gyámolát, szükségesnek látta. Nem is csalatkozék Ítéletében; az eredmény tanusitá, mily igazat mondott. Ugyanis a mint Carthago eltöröltetett 2) s vele a romai köztársaság nagy félelme megszűnt, az ügyek békés helyzetéből azonnal új bajok sar- jadoztak; úgy hogy az egyesség kötelékeinek fölbomlása után előbb a kegyetlen és vérengző lázadások, majd a szerencsétlen események láncolatán létre jött polgár- háborúk oly iszonyú vészt eredményeztek, annyi vért ontottak, oly sok jószág elkobzásra és ragadozásra nyújtottak alkalmat; hogy azon rómaiaknak, kik még rendes életet éltek, csupán az ellenség okozta bajoktól féltek, most, midőn kellő életrendjüket elhagyák, saját polgártársaiktól nagyobb kegyetlenségeket kelle tűrniök, és azon uralomvágy, mely az emberi nem egyéb hibái fölött kiválólag jellemzé a rómaikat, miután már néhány hatalmason erőt vett, a kifárasztott és ellankasztott többséget is a szolgaság járma alá szorítá.

XXXI.

A vétkeknek mily fokozata által gyarapodott a romaiak uralomvágya?

Mert hogyan is nyugodnék meg az uralom vágy oly felette gőgös kedélyekben, míg csak uralomvágy az egymást követő hivatalok után egész a fejedelmi méltóságig el nem jut? A liivatalokbani folytonos előlépés pedig nem is történhetik, hacsak a nagyravágyás nem lett volna túlnyomó. A nagyravágyás pedig csupán a fösvénység és bujaság által megromlott népben lehet túlnyomó. A nép továbbá a körülmények szerencsés folyama által lön fösvénynyé és bujává ; azért igen előre- látólag tiltakozott Nasica, midőn az ellenség legnagyobb,

■) Plutarch, De Catone Maiore ; Livius XLIX. K.

!) Sallust. De bello Jugurth. Yell. Patenculus a II. k. elején.