Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
41 hogy „értelmüket a gonoszság meg ne változtassa“ , úgy ezek is meg lőnek fosztva egy birtokuktól, nehogy a szerencse változást tegyen szerénységekben. Mindkét esetben tehát — midőn t. i. azért, hogy testökkel még senki ocsmányúl vissza nem élt, már kérkedtek; vagy talán, ha az ellenség erőszakosan meg nem fertőzted őket, kérkedhettek volna — nem a szüzeség raboltatott el, hanem az alázatosság Ion szivükre kötve ; azoknak elharapódzott gőgjén segítve, ezekének eleje véve. II. Ámbár azt sem kell szem elől tévesztenünk; hogy sokan azon megesettek közöl azt gondolhatták, miszerint a megtartóztatás erényét a testi javak közé kell számítani, mely akkor marad fen, ha a test senki fajtalansága által be nem szennyeztetik; nem pedig, hogy a test és lélek szentsége egyedül az Isten által szegélyzett akaratszilárdságban áll, és hogy ez oly birtok, mi akarat ellenére el nem rabolható; e tévelyből azonban hihetőleg ki- gyógyúltak. Mert ha megfontolják, mily lelkiismerettel szolgáltak az Istennek, ha rendületlenül hiszik, hogy Az tisztelőit és imádóit semmiképen el nem hagyhatja; és ha kételkedni nem tudnak abban, mennyire kedves előtte a szüzeség : úgy bizonyára méltán következtethetik, hogy ő sohasem fogná megengedni szentéiben az ily meggya- láztatást, ha ama szentségök, melylyel őket halmozta s melyben kedve telt, ez által bennük megsemmisülne. XXIX. Mit feleljenek Krisztus követői a hitetleneknek, ha azt hányják szemökre , hogy Krisztus őket az ellenség dühétől meg nem mentette. Tehát a legfelső s igaz Isten összes imádóinak meg van a maga vigasztalása, mely nem csalékony, sem nem alapszik ingadozó s tünékeny dolgok reményén; rájok nézve maga e mulékony élet, melyben az örök életre készül , koránsem bánkódásra méltó, a földi javakat csak mint idegenek élvezik, a nélkül, hogy rabjaikká lennének, a bajok pedig őket vagy próbakőre teszik, vagy javítják. A kik pedig a keresztényeknek ezen megkisértését a gúny fegyveréül használják, midőn véletlenül némely mulé- *) *) Boles. IV, 2.