Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
40 ítéletei, és kivizsgálhatlanok az ö útjai“ ') mindazonáltal kérdezzétek őszintén magatoktól, vájjon nem kérkedtetek-e kelletinél büszkébben a szíizeség, önmegtartóztatás vagy a szemérem erényével és gyönyört lelvén az emberi dicséretekben, azt másoknak tán irigyeltétek is ? Minthogy kérdőre vont sziveitek feleletét nem hallom, arról, mit nem tudok, titeket vádolni nem akarlak; de ha mégis igenlőleg válaszolnának, ne csodálkozzatok, hogy épen abban szenvedhettek hajótörést, miben az emberek tetszését hajhásztátok ; és hogy az maradt főn, mit az embereknek fitogtatni nem lehet. Ha a bűnre beleegyezésieket nem adtátok, az isteni kegyelemhez, hogy el ne veszszen, isteni segítség jáx-últ ; az emberi dicsőség helyébe pedig, hogy többé ne kedveltessék, emberi gyalázat lépett. Mindkét esetben vigasztalódjatok kislelküek ; ott elismerve, itt megfenyítve ; ott igazolva, itt megjavulva vagytok. A kiknek pedig kérdőre vont szíveik azt válaszolják, hogy sohasem kérkedtek a szíizeség-, özvegység-, vagy a házassági szeméremben, hanem alázatosságuk érzetében reszketve örvendtek az Isten ajándéka fölött, és nem is irigyelték másoknak hasonló szentség- s szíizeségbeni kitíinését, sőt megvetve az emberek dicséretét, (mely annál nagyobb mérvben szokott mutatkozni, minél ritkább a dicséretet igénylő erény) inkább óhajták azoknak minél nagyobb számát, mintsem hogy ők a kevesek közt jobban kitűnjenek : azok se panaszkodjanak a rajtok ejtett gyalázat megengedése ellen, ha közölök is némelyeket megfertőztetett a barbar bujaság, se ne higyjék. azért, hogy Isten irántuk közönyös, mivel nem gátolt oly vétket, melyet büntetlenül senki el nem követ. Némely súlyos bűnténynek ugyanis a jelenleg titkos isteni végzés szabad folyást enged, de egyszersmind az utolsó Ítéletre tartja főn megbüntetésöket. Azokban, kik tökéletesen meg vannak győződve, hogy szívok a szíizeség erényében nem büszkélkedett, és testökön mégis erőszakot szenvedtek : meglehet, hogy valamely lappangó gyöngeség honolt, mely ha az üldözésekben a megaláztatást elkerüli, büszke kevélységben törhetett volna ki. Valamint tehát némelyeket a halál ragadott el5 Rom. XI. 33.
