Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
37 XXVI. Mit kell tartanunk ama tilos cselekvényekröl, melyeket, a tapasztalás bizonyítása szerint, a szentek is elkövettek? De azt mondják : íme némely szent asszonyok az üldözésekkor, hogy szemérmük elleneit kikerüljék, folyókba ugortak, hogy azoknak ragadó hullámaiba temetkezzenek; és noha ily módon végezték éltöket, mindazonáltal vértanuságukat a katli. Egyház kitűnő tisztelettel ünnepli. Ezekről vakmerőén Ítélni nem bátorkodom. Mert vájjon isteni tekintély birta-e rá az Egyházat hiteles tanulnzonyságokkal, hogy emléküket úgy megülje, nem tudom ; lehet azonban, hogy úgy van. Hát ha ezt nem emberi csalódás, hanem isteni parancs következtében, nem tévedésből, hanem engedelmességből tették ? valamint ezt Sámsonról máskép hinnünk nem szabad. Már pedig ha az Isten parancsa szól s parancsát kétértelműség nélkül közli, ki fogja az engedelmességet vétkűl felróni? ki a vallási kötelesség betöltését vádolni ? De azért koránsem tesz bűnmentesen az, ki Ábrahám dicséretes példája után indulva, elhatározza fiát az Istennek feláldozni. Hiszen a katona is, midőn embert öl engedelmességből hatóság iránt, melynek törvényesen alája van rendelve, az állam semmi törvényeinél fogva sem vádolható gyilkosságról ; sőt inkább ha ezt nem teszi, a parancs megszegése- és megvetéséről vádol- tatik. Ha pedig azt saját önkénye- s tekintélyénél fogva viszi véghez, a gyilkosság bűnébe esik. Tehát ugyanazon tettért bűnhődik, ha önmagától tette, mint a melyért lakói, ha azt a parancs ellenére meg nem teszi. Ha ez áll a császár parancsáról, mennyivel inkább a Teremtőéről? A ki tehát tudja, hogy önmagát meggyilkolnia nem szabad, tegye azt, ha az parancsolta, kinek parancsszavát megvetni nem szabad; csak tudja meg, ha vájjon az isteni parancs valamely bizonytalan körülmény miatt nem kétes-e? Mi vett tudomás szerint ítéljük meg a lelkiismeretet, a rejtettek fölötti Ítéletet pedig magunknak nem igényeljük. „Mert senki sem tudja az emberek közöl más embertársának gondolatait ugyanazon embernek