Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
38 lelkén kívül, mely őbenne vagyon.“1) Azt ismételve mondom, állítom és minden tekintetben helyeslem, hogy senki se vessen magának véget önkénytes halál által, így mintegy kikerülve a mulékony bajokat, nehogy az örökkévalókba essék; sem más bűnei miatt, nehogy akkor igen súlyos tulajdon bűn kezdje fertőztetni, kit addig idegen bűn nem mocskított ; sem saját elkövetett bűneiért , melyek miatt épen leginkább szükséges az élet, hogy azokat bűnbánat által jóvátehessük ; sem mintegy a halál után remélt jobb élet kivánatától ösztö- nöztetve, mert a halál utáni jobb élet saját haláluk okozóit bé nem fogadja. XXVII. Vájjon a bűn elkerülése miatt kivánatos-e az öngyilkolás ? Hátra van egy ok, miről már kezdtem beszélni, melynélfogva az öngyilkolást bárkinek is hasznosnak vélik, t. i. a csiklandozó gyönyörök vagy fájdalmak okozta btínveszély elhárításának esetében. Ha ezen okot helyeselnők, ez következtetésileg utóbb egész odáig terjedne : hogy az embereket még buzdítani kellene, miszerint akkor vessenek véget életöknek, midőn az ujjászü- letés sz. vizében összes bűneik bocsánatát nyerték meg. Akkor van ugyanis legjobb alkalom minden jövő bűnt elkerülni, midőn a múltak tökélyesen eltörölvék. Ha tehát ez öngyilkolás által helyesen történik, miért nem történik legyakrabban kereszteléskor? Miért nem öli meg magát minden megkeresztelkedett ? Egyszer meg- szabadúlván, miért veti magát ismét ez élet számos veszélyeibe, holott öngyilkolás által igen könnyen elejét vehetné mindannyinak, s írva van „ki szereti a veszélyt, abban vész el.“2) Miért szeretik tehát az oly nagy és számos veszélyeket ; vagy ha épen nem is szeretik, miért vállalják el az által, hogy életben maradnak, holott ebből kiköltözniük is szabadna ? Vagy talán oly hiábavaló balgaság fogja el szivöket, és távolítja el az igazság megfontolásától, hogy azt liigyjék, miszerint, ha ') I Kor. II, 11. ») Sirák III. 27.
