Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VIII. Könyv

353

be, melyek majdnem minden megholtnál nyilváníttattak, mely alkalommal a gyászjátékokról is tesz említést; mintha bizony az az istenség kiváló jele volna, hogy csak az isteneknek volt szokásos játékokat ünnepelni.

II. Maga Hermes, kiről itt szólunk, ugyanazon könyvben, melyben mintegy bánkódva jövendöli: „A.kkor ezen föld, a kápolnák és templomoknak e legszentebb székhelye, sírhalmok és holtakkal lesz elborítva,“ bizonyítja, hogy Egyptus istenei holt emberek voltak. Mert miután elmondotta, hogy ősei, az istenek körül nagy tévedésben lévén, hitetlenkedtek, és nem ügyelve az istenitiszteletre és vallásra, módot találtak fel, mely szerint isteneket hozzanak létre; „mely feltalált mócldaí, úgymond, egy az anyagi világgal összeférő erőtkötöttekössze; minthogy pedig lelkeket nem tudtak létrehozni, a daemonok vagy angyalok lelkeit előidézvén, azokat szent képekbe és titkokba varázsolták, hogy így a bálványok jó vagy rósz tevésre képességet nyerhessenek.“ Azután ezt mintegy példákkal akarja bebizonyítani : „Hisz, úgymond, oh Asklepius, a te ősöd találta fel első a gyógyászatot, — s neki a Lybia hegyen, a krokodilok partjai körül templom volt szentelve, a hol belőle a múlandó ember, vagyis teste nyugszik ; mert a hátralévő, vagy inkább az egész ember — az élet öntudatában állván az egész ember — a boldogabb Hermes égbe költözött, most is mindazon segélyeket nyújtván istensége által , melyeket azelőtt gyógyászatával szokott nyújtani.“ íme azt mondja, hogy a megholt azon a helyen, hol sírja van, istenül tiszteltetik ; ő, a csalódott, és csaló, állítván, hogy az égbe költözött. Az előbbiekhez aztán egy mást is kapcsol, mondván : „Nemde Hermes, kinek ősi nevét viselem, a róla nevezett városban tartózkodik, s a mindenünnen összejövő halandókat segíti és oltalmazza ?“ Mert Hermes, a nagy, vagyis Mercur, kit ö ősének mond, a közvélemény szerint itt Hermopolisban az ö nevéről elnevezett városban van eltakarítva. íme azt mondja, hogy két isten : Aeskuláp és Mercur emberek voltak. Aeskuláp- ról is mind a görögök, mind a latinok ugyanazon véleményben voltak; Mercurról azonban sokan azt vélik, hogy nem volt halandó, a kit ez mégis ősének vall. Vagy talán mindegyik más, habár ugyanazon néven neveztetnek is?

23