Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VIII. Könyv

340

bűvészieket-e vagy amegengedetteket? bűvészieket? Ilye- ket nem akarnak. A megengedetteket ? Ezeket, olyanok által vonakodnak. Ha pedig a töredelmes bűnös főkép a bűvészet által beszennyezve esd bocsánatért tehát kérdem: azok közbenjárása által nyer-e bocsánatot, kiknek sürgetése s kedvezése miatt siratja elestét? Vájjon magok a daemonok is, hogy a bűnbánók részére kinyerhesék a bocsánatot, előbb vezeklenek-e, hogy őket elcsábították? Ezt soha senki sem állítá a daemonokról ; ha ugyanis ez így lenne, úgy koránsem bátorkodnának részökre istenitiszteletet köAretelni, kik töredelemmel óhajtanák a bocsánat kegyelmét elnyerni. Mert az ocsmány kevélység, ez könyört érdemlő alázatosság.

XX.

Hihető-e, hogy a jó istenek szívesebben közlekednek a daemonokkal mint az emberekkel.

De iigy-e bár sürgős, sőt elkerülheti en okszükséglia daemonok közbenjárását az istenek s emberek közt? Ugyan melyik azon ok,és mily nagy ennek szüksége? Mert, mondják, egy Isten sem ereszkedik le az emberhez. Valóban kitűnő szentség az Isten részéről, ki nem ereszkedik le a könyörgő emberhez, de igenis leereszkedik a felfuvalkodott daemonhoz ; nem a töredelmes emberhez, de igen a ravasz daemonhoz; nem az istenséghez vezeklő emberhez, de istenséget koholó daemonhoz igen ; nem a bocsánatot esdő emberhez, de igen a gonoszságot tanácsló daemonokhoz ; nem a költőket bölcsészeti könyvek által egy jól rendezett államból kiűző emberhez, de igen az állam elöljáróitól s főpapjaitól a költőknek csúfos színdarabjait követelő daemonhoz ; nem az istenek bűneinek koholását tiltó emberhez, de igen az istenek koholt bűneiben gyönyörködő daemonhoz ; nem a bűvészek gonoszságait jogos törvényekkel büntető emberhez, de igen a bűvészetet tanító és eszközlő daemonhoz ; nem a daemon példáját kerülő emberhez, de igen az embert hálóba kerítő daemonhoz.