Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VIII. Könyv

339 Isteneinkre húgom tereád és föld- a kecsesre Hogy bűvészeihez sohasem fordulok ezentúl. Az is mit máshol mond e mesterségekről : Láttam egyik helyről véleményt másikra szalasztni. Azért hogy e ragályos s megfertőzi etett tan megengedi a termésnek idegen földre valé> átvitelét. Nemde a tizen­két táblán vagyis a romaiak legrégibb törvényeiben, Cicero említése szerint, halál volt határozva annak, ki ezt teszi? Végre vádoltatott-e maga Apulejus keresztény bírák előtt bűvészi mesterségekről? Melyeket természete­sen vádiás esetében, ha az istenek előtt kedveseknek és az isteni hatalmak műveihez illőknek ismerte, nem csak elös- mernie, hanem nyilván vallania is kellett volna, s így in­kább a törvényeket vádolnia, melyek eltiltják és kárhoztat­ják azokat, miknek abámulat és tisztelet tárgyainak kellene lenni. így ugyanis vagy saját nézetét hitetné el a burák­kal , vagy ha ők a ferde törvények mellett szólva, őt mintáz ilyenek hirdetőjét s magasztalóját halállal büntet­nék, lelkének méltó jutalmát a daemonoktól nyerné el, kiknek isteni műveit hirdetve, emberi életét feláldozni nem félt vértanúink példájára, kik, midőn ellenök vád gyanánt a keresztény vallás hozaték fel, melyről tudták, hogy általa üdvözölni s örökké megdícsőíttetni fognak, nem kerülték el annak megtagadása által az ideiglenes büntetéseket, hanem inkább azt elismerve, vallva, hir­detve, miatta mindent készséggel s férfiasán eltűrve és szent biztossággal meghalva, az ezt tiltó törvényeket pirulásra kényszeríték, és megváltoztatásuk okai lőnek. E platonicusnak azonban van egy igen terjedelmes és éke­sen kidolgozott beszédje, melyben a bűvész-mesterségek bűnét magától eltávolítani igyekszik, és nem akar más­kép ártatlannak látszani, hanem csak tagadva azokat, mi­ket elkövetni ártatlanul nem lehet. Pedig az általa mél­tán kárhoztatott bűvészeknek mind en csodái adaemonok útmutatása és működése nyomán történnek; kiket mi okból vél tiszteletre méltóknak, az által, hogy szükségeseknek ál­lítja őket imáinknak Istenhezi elvitelére, holott inkább tetteiket kell kerülnünk, ha imáinkat az igaz Istenhez jut­tatni akarjuk: lássaő. Továbbá kérdem, az emberek mily imáit véli bemutattatni adaemonok által a jó isteneknek 22*

Next

/
Thumbnails
Contents