Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)
I. Könyv
20 kúlt testeiket ismét visszanyerik, akár hant födje, akár más elemek legrejtettebb keble is fogadta be azokat.1) xm. Mi az oka a szentnek holttestei eltakarításának. Mindazonáltal a holttesteket, de különösen a szentekéit, melyek a sz. Léleknek minden jó cselekedetre eszközei s edényei valának, nem szabad megvetni s elhányni. Mert ha a gyermekek annál nagyobb becsben tartják atyok ruháját, gyűrűjét s más ilyféléket, minél forróbban szerették: bizonyára nem kell megvetni a testet sem, melyet sokkal nagyobb rokonsággal s összeköttetéssel hordunk, mint bármily ruhát. Azonfölül a test nem csupa küldísz, vagy segédeszköz hanem az emberi természet alkatrésze. Ennélfogva a ószövetségi igazak is, minden halotti készület s tisztelet mellett méltó buzgósággal takaríttattakel,2) sőt még éltökben adának gyermekeiknek rendeléseket testök eltemettetése- vagy áthelyzéséről. 3) Tóbiás, az angyal bizonyítása szerint, a holtak eltakarítása által nagy érdemeket szerzett magának Isten előtt.4) Maga a harmadnapra halottaiból föltámadandó Ur Jézus is azon istenfélő asszonyt, ki drága kenetet öntvén fejére, őt jelképileg az eltemettetésre mintegy előkészíté,5) épen ezen tettéért dicsérte meg, s dicséretreméltónak hirdette. Nem különben dicsérettel említtetnek az evangéliumban azok is, kik a testet levévén a keresztről, azt szorgosan s tisztesen betakarók és eltemeték. 6) Ezen elősorolt példák azonban nem oda irányozvák, mintha a holttestekben valami érzés volna; hanem a leendő föl- támadásróli nagyobb meggyőződésre azt jelentik : hogy az isteni gondviselés, mely előtt az ily jó cselekvények kedvesek, a holttestekre is kiterjed. De ezekből egyszersmind azt is tanuljuk, mily nagy jutalmat nyerhetünk az élőknek nyújtott alamizsnáért: ha az Istennél még a lelketlen test iránti szorgosság- s buzgalommal is érdemet szerezhetni. A szent ősatyák látnoki lélekkel szóltak ugyan testök eltemettetése vagy más helyréi átviteléről; 7) de arról e helyen nem értekezünk, minthogy a II. ') I. Kor. XV, 52. - *J Mó/.s. f. K. XLVIÍ, 30. - 3j U. o. L, 2. 24. — *) Tob. II. 9 és XII, 12. — b) Mát. XXVI. 10. - 6) Ján. XIX, 38. - 7) Mózs. I. K. XLVII. 30. és L. 10.
