Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

21

mondottak is eléggé igazolják állításomat. Mindenesetre, ha a jámborokban a türelem erényét nem töri meg az azokbani szűkölködés. melyek az élet fentartásáranélktt- lözhetlenek, mint az étel, ruházat, ámbár nagy nyomorral van is összekapcsolva, sőt a gyakorlat által még inkább meg'edzi : mennyivel kevésbbé árthat az Istenben boldogúltnak, ha a halotti készület s tisztelet tőlök mégis tagadtatik? Azért tehát habár a fő vagy más városok földulása alkalmával sok keresztény holttest maradt is eltemetetlenűl : ez sem nem vétke az élőknek, kik azt véghez nem vihették, sem nem büntetése a holtaknak, kik azt nem érezhetik.

XIV.

A szentek soha sem voltak isteni vigasztalás nélkül a fogságban.

De sok keresztény—így folytatják ellenvetéseiket— hurcoltatott fogságra? Ez valóban még legnagyobb nyomorúság lett volna, ha oly helyre viszik vala őket, hol Istenüket föl nem találhatók. Azonban a kiket ily csapás ért, eléggé vigasztalva találjuk a sz. Írásban.Fogoly volt ama három ifjú is, J) Dániel és más sok látnok, de a vigasztaló Isten mindenütt velők volt. A ki látnokát el nem hagyta a vadállat gyomrában, 2) az a barbar népek rabságában sem hagyá el híveit. De azok, kikkel dolgunk van, ezt sem hiszik, sőt kacagják, mindazonáltal saját irományokból hiszik : hogy methymnai Ariont a hires lantost, midőn a tengerbe dobatott egy delphin hátára vevén, partra vitte. Hihetlenebb-e valamivel az mit mi Jónásról mondunk ? Ha hihetetlenebi) is, de csodálatosabb, és csodálatosabb, mert itt egy hatalmasabb erő működött.

XV.

Regulusról,ki vallásához híven ragaszkodva önkényt szenvedett inkább fogságot, mintsem hogy adott esküjét megszegje; etény azonban,bár az istenek buzgó tisztelője volt, neki mégis mitsem használt.

I. Dicső honfiaik sorában tündöklik egy, ki inkább önkényt elszenvedte a fogságot, mintsem adott esküjét 'j Dan. hC- — !) Jon. XI, 1.