Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

19

a holttesttel még tehetnek valamit, nem igaz mit Krisztus mond : „hogy azoknak kik a testet egyszer megölik, többé nincs mit tenniök.“ Távol legyen, hogy az igazság igaztalant mondjon ! Mondatott ugyanis, hogy azok, kik a testet megölik, tesznek valamit, mert ekkor a test még érez ; azután pedig nincs mit tenniök, mert a megölt test érzéketlenné válik. Sok kereszténynek tetemét nem fődé ugyan sírhant, de azért egy sem szakasztatott el a menny - és földtől, melyet az, ki tudja, miből támaszsza föl teremtményeit, egészen betölt jelenlétével. A zsoltáros mondja ugyan : „Szolgáidnak halandó részét eledelül adták az égi madaraknak, szentjeid testét a földi vadaknak, kiöntötték mint a vizet vérökct Jeruzsálem körűi, s nem volt a ki eltemetné.“ x) De e tények inkább a cselekvők kegyetlenségeinek, nem pedig az ezeket szenvedők szerencsétlenségének nagyítására mondattak.

Mindezeket ugyanis súlyos és kegyetlen csapásoknak veszi a ember, de : „drága az Ur színe előtt szentjeinek halála.^ 2) Tehát a temetési készület, az eltakarítás, s a halotti tisztelet- pompái inkább vigasztalják az élőket mint segítik a holtakat. Ha az istentelennek a fényes temetés használna valamit : akkor a silány temetés vagy az el sem takarítás az istenfélőnek ártana. Már pedig ama bíborosnak is fényes halotti tiszteletet tett az emberek színe előtt a szolgák serege, s vájjon használt-e ez ő neki? s nem sokkal fényesebbet tett-e ama fekélyes- nek az angyalok szolgalatja, kik őt nem márvány sírboltba, hanem Abrahám kebelébe vivék. •*)

II. Nevetik ezt azok, kik ellen az Isten városának védelmére keltünk. De hiszen az ő bölcseik sem törődtek sokat eltemettetésükkel. Es gyakran egész hadseregek vérzettek el hazájukért a csatapiacon, mit sem gondolva azzal : hogy hol fognak tetemeik nyugodni, vagy mily vadaknak szolgálnak majd eledelül.

Köztapsolást nyerve énekelt erről a költő, mondván : „Ég lesz majd takarója, kinek hamvvedre hiányzik.“ Mennyivel kevésbbé gúnyolhatják ki tehát testeiknek el nem takaríttatása miatt a keresztényeket, kiknek meg Ion ígérve, hogy majdan egy pillanat alatt újra összeala_

ü Zsolt. I.XXV1II, 2. 3. — *) Zsolt. rxv. 15. ’) ! tik. XVI, 22.

2*