Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

VII. Könyv

306

galomba, és az ő szemléletének kimondhatlan édességéhez eljuthassunk. Hol a szív, hol a nyelv, mely méltó hálát tudna neki ezért rebegni ?

XXXII.

Nem volt idő, melyben a megváltás titka különféle jelképek által előre

nem hirdettetett.

Az örök élet ezen Ígérete már az emberinem kezdete óta, az akkori időknek megfelelő bizonyos jelek és jelképek által hirdetteték az angyaloktól az erre választottaknak. Később ezen ig’éret megőrzésére a zsidónép egy társadalommá alakíttatott, melyben némelyek tudva, mások nemtudva előre megjövendölék Krisztus eljövetelét, és mindazt, mi ezen eljövet óta eddig már teljesedésbement vagy még jövőben fog teljesülni; ezután e nép a föld minden nemzetei közé elszólhatott, hogy élő tanúi legyenek az Írásnak, mely Krisztusban örök boldogságot hirdete.

Mert nem csak a szószerinti jövendölések, nem csak az erény és jámborságot képző életszabályok, hanem a vallási intézvények is, a papság, a szent sátor és a templom, az oltárok és áldozatok, szertartások, ünnepélyek és minden egyéb, az isteni szolgálathoz tartozó dolgok, melyek görögül Aar^í/a-nak neveztetnek: mindez azt jelentette és jövendölte, mit a hívőknek Krisz- tusbani örök életében teljesültnek hiszünk, teljesülni látunk, és hogy teljesülni fog, reméljük.

XXXIII.

Egyedül a keresztény vallás leplezhető le az emberek töredezésein gyönyörködő gonosz szellemek álnokságát.

Csak ezen egy és igaz vallás deríthető föl, hogy a pogányok istenei a legtisztátalanabb daemonok, kik a megholt emberek neve alatt, vagy más teremtmények alakjában istenek gyanánt akarnak imádtatni, kik a vétkes és undok bííntényekben, mint istenitiszteletökben, gáládul gyönyörködve, irigylik az emberi léleknek Isten-