Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

10

barbárok nyerseségének tulajdonítsa. Az ö iszonyún kegyetlen és gyilkos hajlamukat az rendíté meg, az zabolázd , és csodálatos módon az mérséklé, ki látnoka által már rég megmondd : „ Vessz'óvel büntetem bűneiket, csapásokkal vétkeiket, de kegyelmemet nem semmisítem meg irántok“ ]).

VIII.

A jó és rósz sorsról, mely a jó s gonosz emberekkel többnyire közös

szokott lenni.

I. Tán azt mondja valaki: „Miért terjeszkedett ki tehát az isteni irgalom a gonoszok- és hálátlanokra is.“ x) Csak azért, mert Attól eredt a kegyelem, ki naponként fölhozza az ö napját a jókra és gonoszokra, és esőt ád az igazakra és hamisakra.“2) Mert ámbár ezt közölök néhányan meggondolván, bünbánat által gonoszságukból kivetkeztek ; mások ellenben, (mint az apostol mondja) „megutálván az 6 jóságának és béketürésének gazdagságát, keménységük és bűnbánatnélküli szívok szerint haragot gyűjtenek magoknak a harag és az Isten igaz ítéletének megjelenése napján, ki megfizet kinekkinek az 6' cselekedetei szerint.“ 3) Mindazonáltal az Isten türelme bünbánatra hivja föl a gonoszokat, valamint az Isten fe- nyítö ostora türelemre szoktatja a jókat. Es hasonlókép az Isten irgalma kegyelve karolja át az igazakat, valamint az Isten haragja biintetöleg sújtja a roszakat. Tetszett ugyanis az isteni gondviselésnek a jók jutalmát jövöre halasztani, melyet nem fognak élvezni a gonoszok ; szintúgy a roszak büntetését is, melylyel nem fognak gyötörtetni az igazak. Ez ideiglenes jó s rósz sors pedig, akarta, hogy mindenkivel közös legyen, hogy sem a jó után, melyet roszszal látunk vegyítve, túlságosan ne vágyakodjunk ; sem a roszakat, melyekkel többnyire a jók is sújtatnak, szégyenkedve ki ne kerüljük.

II. Továbbá sok fekszik abban is, vájjon hogy használja föl az ember az úgynevezett szerencsét vagy szerencsétlenséget. Mert a jó ember az ideiglenes javakban nem bizakodik, sem a bajok által magát megtörni nem engedi : a gonosz ember pedig azért érzi magát a szeren- i) Zsolt. LXXXVIII, 33. 34.—Máté V, 45. 3) Rom. II. 4-6.