Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

I. Könyv

9

miszerint e gyöngédérzelmü és kegyes fővezér meghagyta volna, hogy ki e vagy ama templomba menekül, sértetlenül maradjon. Mit bizonyára semimi esetre sem mellőztek volna hallgatással, miután sírását és a tisztaság főntartása végett kiadott rendeletét sem tudták elhallgatni. Fabiust Tarent városának fóldulóját is dicsérik, hogy a bálványképeket épségben hagyta. Mert midőn Írnoka kérdezé, hogy mit kelljen tenni az istenek nagyszámú szobraival, magán vett győzelmét tréfával fűszerező; kérdezé ugyanis, minők lennének, és midőn jelentetett neki, hogy nemcsak sok roppant nagy, hanem fegyveresek is vannak köztök : „Hagyjuk meg, mondá, a tarentiaknak haragos isteneiket“. Midőn tehát a romai tettek irói sem Marcus Marcellusnak sírását, sem Fabiusnak nevetését, sem ennek tisztaságot szerető kegyelemérzetét, sem annak tréfás önmegtartóztatását elhallgatni nem bírták: hogy mulaszthatták el fölemlíteni, ha néhány embernek isteneik tiszteletére megkegyelmeztek, és e vagy ama templomban a gyilkolást és szolgaságrai hurcolást megtiltották volna?.

VII.

Hogy a mi kegyetlenség a város pusztítása alkalmával történt, hadi szokásból eredt: a kegyelem pedig Krisztus nevének hathatós erejéből származott.

Tehát minden pusztítást, öldöklést, rablást, gyújtogatást és gyötrést, mi csak ezen a romaiakon nem rég történt csapás alkalmával véghezvitetett, a hadi szokás hozta magával. A. mi pedig újonnan, történt, hogy t. i. az eddigi szokásoktól eltéröleg a barbárok kegyetlensége oly sze- lidnek mutatkozott, hogy kegyelemosztogatásuk helyéül épen a legtéresebb egyházakat választák ki, hol senkinek sem történt hántása, honnét senki sem ragadtatott el, hová a szánakozó ellenség sokakat szabadságra vezetett, a honnét senki sem liurcoltatott fogságra, még a kegyetlenebbek által sem; hogy mindezeket Krisztus nevének és a keresztény időnek kell tulajdonítani, vak a ki nem látja; a ki pedig látja, és nem magasztalja őt, hálátlan; mindaz pedig, ki az őt magasztalókkal száll síkra, esztelen. Távol legyen, hogy valaki mindezeket okosan a