Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

Előszó

XII

válaszúi azon— bizton mondhatjuk — fölülmúlhat- lan jelesség, melyet Egyházunk sz. Atyáinak műveiben mi mindnyájan, és velünk a világirodalom legelső nevezetességei egyhangúlag elismernek, tisztelnek, sőt csodálnak. Legfényesb bizonyítéka ennek, hogy a tudományok legkülönbfélébb szakaival foglalkozó férfiak e műveket keletkeztök óta a legnagyobb haszonnal tanulmányozzák. A tér és idő egyaránt tiltja, hogy itt részleteket hozzunk föl; de azt említetlenűl nem hagyhatjuk, hogy a csak minap elhunyt Humboldt Sándor, és a világszerte hires történetíró Müller János méltánylás- és elragadtatással dicsőítik őket.

Ránk nézve pedig, a bennük föllelhető roppant tudományon kívül,más tekintetben is igen nagy je- lentéküek : ők hitünk tanúi, Egyházunk oszlopai, az apostoli hagyományok letéteményesei, vallásunk örök díszei, hittudományunk megalapítói, egyházirodalmunk classicusai. szóval mindaz, mit az őket hálás kegyelettel tisztelő Egyház a r áj okruházott gyöngéd ,atyac nevezet széles értelemkörébe csak belefoglalhatott. Igen Atyáink ők nekünk, tehát ró- lok szól Mózsesnek parancsa, midőn a késő utóda- kat így utasítja az atyákhoz : „Emlékezzél vissza a régi napokra, vizsgálj által minden nemzedéket; kérdezd atyádat, és tudtodra adja, őseidet, és megmondják neked.“ És lám! a művelt külföld fölismerve az igazi értéket, mintegy nemes versenyben vetélkedik irodalmát munkáiknak mennél hibátlanabb eredeti szövegével, és folyvást jelesebb fordításaival gazdagítani. És mi történik hazai egyházirodalmunk részéről e téren, hol a legnemesebb haszon, és a legszebb dicsőség bő aratása kínálkozik? . . . Feleljen erre magyar egyházirodalmunk