Szent Ágoston Isten városáról írt XXII. könyve I. kötet - 23. évfolyam (Pest, Boldini Róbert Könyvny.; Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1859)

Előszó

XIII

állása. — Igen jól tudjuk, hogy minket ép oly kevéssé illet meg a hiányok miatt panaszt emelni, mint a már meglevőt gáncsolni ; de sem az egyik, sem a másik sincsen szándékunkban. Csak arra akartunk egyszerűen utalni, hogy tanulmányi tárgyunk a ráfordított fáradságot igen is bőven megérdemli, és hogy irodalmunkban épen ezen ág fekszik leginkább parlagon.

Igaz, mi nehezen fogjuk e hiányt kellően betölteni ; mi alig fogjuk ezen művek tartalmának belértéket és előadásuk külszépségeit híven visszaadni, — a gondolatmenetek szoros kapcsolatát, a magasztos eszmék sasröptét nyomon kisérni, a vallásos szív tengermély érzelmeit tiszta tükörben felmutatni, a könnyedén folyó szójátékokat, sa polémia éles fegyvereit el nem tompítani; ismételjük, mindez és még sok más alig fog tőlünk kitelni. De hiszen mi szerény föladatunkhoz híven, csak épen valami hasznosat és szépet akartunk tanulni; s ezen célunk el van érve.

Láttuk a kereszténység végdiadalát a romba- döledező pogányság fölött: láttuk,mint halványul az elgyöngűltromai birodalommal a bálványimádás csillaga ; láttuk és csodáltuk sz. Ágostont, ki, mintha csak az Istennek büntető lángpallosát villogtatta volna a haldokló polytheismus fölött, föltárta a romai államnak abból származott vészes sebeit, fön- hangon hirdette a világnak a hamisistenek tiszteletének irtózatos következményeit, és a vitatás alatt levő kérdések legmélyére szállva mutatá ki, mennyi ellenmondás, mily esztelen fonákságok rejlenek a romaiak és görögök hitregéiben ; láttuk, mint cáfolja meg a természetbúvárokat, csillagjósokat, bölcsészeket, államfőket, törvényhozókat és papokat úgy,