Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv

— 66 zik. Következik ezután a dolog rende, és az alkalmas idő megválasztása. Lássuk már váljon e három kellék vala­mely szentben tökélyesen föllelhető-e? 107. Először már maga Ábrahám atya, ki a tőle szár­mazandó nemzedék oktatására volt képezve és utasítva, s kinek szülőföldét, nemzetségét és atyja házát kellett el­hagynia, nemde, noha sokféle kedves viszonyok érzelmei­től zaklattatott, mégis vágyait az ész alá rendelé? Mert ki előtt nem kedvesek szülőfölde, rokonsága és az atyai ház­nak gyönyörei? Édesgette tehát őt is övéinek szeretete, de a mennyei parancs és az örök jutalom meggondolása jobban sarkalá. Nemde megfontolá, hogy a viszontagsá- gokkali daczolásra erőtlen, a méltatlanságok elviselésére gyönge és a pajkosak bűnvágyainak fölingerlésére elég ke­cses nejét a legnagyobb veszedelem nélkül nem viheti ma­gával. És mégis tanácsosbnak ' tartá mindenre késznek lenni inkább, mint magát mentegetni. Midőn pedig Egyp- tomba költözne, figyelmezté őt, hogy testvérének, nem pedig nejének vallja magát. 108. íme mennyi vágy! Félté neje tisztaságát, félté saját életét, gyanús volt előtte az egyptomiak kéjelgésrei hajlama, és mégis győzött a vallásos kötelesség érzete. Mert meggondolá, hogy Isten védelme alatt mindenütt biztos lehet, ha pedig az Istent megbántja, hazájában sem maradhat sértetlenül. Az ész tehát meggyőzé és meghó- ditá a kívánságot. 109. Unoka öcscse elfogatására megnem zavarodván, és annyi király népeitől vissza nem rettenvén, megújítja a • harcot; a diadal után pedig a nekiesendő zsákmány-részt, melynek ő vala szerzője el nem fogadta. Midőn fiú Ígér­tetek neki, ámbár elaggott testének hanyatló erejét, nejé­nek magtalanságát, és vénségét jól megfontolta, mégis a természet szokásos működése ellenében is hitt az Istennek. 110. Lám itt minden összevág. A kivánság nem hi­ányzók ugyan, de megíékeztetett ; látjuk itt a minden do- lograi egyenlő készséget, mely sem a nagy érdekű dolgo­kat haszontalanoknak, sem a csekélyeket nagyoknak nem tartá; továbbá a munkábani mérsékletet, a dolgok ren­dét, a jól megválasztott alkalmas időt, a beszédbeni mérté­

Next

/
Thumbnails
Contents