Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
- 56 tálán rágalom s az undok szavak. Ez a köznépnek is szégyenére válik. Mi állásunkban pedig egy szó sincs, mely helytelenül kimondva nem sértené a szemérmet. És nem csak magunk ne beszéljünk valami illetlent, de még mások ilynemű beszédére se hallgassunk ; a mint ezt József tette, ki hogy a szemérem-sértőket ne hallja, elhagyva ruháját, futásnak eredt ; mert ki kedvét találja a hallgatásban, az másnak alkalmat szolgáltat a szólásra. 77. Már csak hozzátudni is mi csúnya, nagy szégyen. Szemlélni pedig, ha olyasmi esetleg előadja magát, mily borzasztó ! Mi tehát másokban visszatetszik, váljon tetsz- hetik-e minmagunkban? Vagy, nem tanít-e minket erre már maga a természet, mely tökéletesen kifejlesztő ugyan testünk minden részeit, hogy nemcsak a szükségnek eleget tegyen, de annak még éket is kölcsönözzön ? Mindazonáltal azon részeket, melyek tekintetükre nézve ékesek, s melyek közöl a külalak vonzó dísze s az arc bájkelleme mintegy a szépség főhelyén székel, nem különben gyakoribb használatuak : szabadon s födetlenül hagyta ; azokat pedig, melyek természeti szükségre rendelvék, nehogy undorító látványul szolgáljanak, részint már magán a testen elrejtette, részint befödni tanította. 78. Nemde tehát már maga a természet is tanít szemérmességre? A természet példája után az emberi hiedelem #) azt, mit testünk szervezetén elrejtve talál, befödi s takarja, mint azon ajtót, melyet a jámbor Noénak az anya- szentegyházat, vagy testünket jellegző hajó túlsó oldalán kelle készítenie, melyen az étkek maradványai kivettetnének. A természet Ura tehát szemérmünkről úgy gondolkodók , az illemet s tisztességet az által őrizé meg, hogy testünk némely részeit hátra rendelte, és szemeinktől elrejtő, nehogy testi szükségeinknek szolgálván a szemérmet sértsék. Erről az apostol is szépen szól, mondván : „Azon tagok, melyek a testben erőtlenebbeknek látszanak, legszükségesebbek, s melyeket alább- valóknak gondolunk, nagyobb gonddal föd jükbe, s melyek i'l le t len e k, diszeseb ben fe- *) *) Modestia a szerző szerint : a modo scientiae quid deceret.
