Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
48 54. Ezek véleménye, ha tetteiket tekintjük, nem ingathat meg. Nem akarnak maguk fölött oly birót, kit mi sem csaljon meg, nem akarják neki a rejtett dolgok ismeretét tulajdonítani, kik félnek nehogy alattomosságaik napfényre jőjenek. De az Úr is tudván cselekedeteiket, sötétségre vetette őket. „Éjjel, — mondja Jób, — fel- kél a gyilkos, és a házasságtörőnek szemei azalkonyodást várják, gondolván: nem lát engemaszem; és befödiarcát“7)- Mert mindenki, ki a világosságot kerüli, a sötétséget szereti, titokban lappangni akarván, holott Isten előtt nem rejtőzhetik el, ki a legmélyebb rejtélyekben, s az emberek gondolataiban nem csak a bevégzetteket, hanem a célba veendőket is tudja. Yégi’e az is ki bölcs Sirák könyvében mondja: „Ki lát engem? A sötétség körülfog, a falak eltakarna k, k i t ő 1 féljek“8). Ámbár ágyában fekve gondolta ezeket, midőn nem is véli, megfogják. „És csúffá leszen — mondja a sz.irás — mindenek előtt azért, hogy nem gondola Isten félelmével“9). 55 De mi lehet esztelenebb azon gondolatnál, hogy az Isten valamit nem tud, midőn a nap, mely csak kisugárzása ama Világosságnak, az elrejtett helyeket is átjárja, s melegének erejével a ház alsó részébe vagy zárszobákba is betör ? Ki tagadhatja, hogy a téli hidegtől meredt benső részei a földnek a langyos tavasz beköszöntére fólmele- gülnek? A fák belrészei is érzik, a melegnek vagy hidegnek erejét, midőn gyökereik vagy seny vednek a hideg miatt, vagy virulnak a nap éltető melege folytán. Végre midőn az időjárás kedvező, a föld külömbféle gyümölcsöket hoz. 56. Ha tehát a nap az egész földön hinti szét fénysu- gárait, s a zárt helyeket is világossággal árasztja el, a nélkül hogy a vas zárak vagy nehéz ajtók ellentállásai őt ebben meggátolhatnák: hogyan nem hathatna Istennek szellemi világa be az emberi elme és szivbe, melyeket ő teremtett? váljon nem látja ő azt, mit maga alkotott ? teremthetett-e valamit úgy, hogy a teremtmény jobb és hatalmasabb legyen magánál a teremtőnél ; hogy az aka7) Jób 24, 14. s köv. — 8) 23, 25. s köv. — 9) Ugyanott 31 v.
