Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
— 49 rata s kénye szerint alkotója ismerete elől magát elvonhassa ? oly erőt s hatályt oltott volna lelkűnkbe, melyet maga sem ismerhetne meg, midőn akarja? XV. Kiknek visszatetszik, hogy a jók boldogtalanok a roszak pedig boldogok, azok Lázár példája és Pál tekintélye által arra figyelmeztetnek, miszerint ez élet után mindenkit büntetés vagy jutalom vár. 57. Elvégeztünk már kettőt, s véleményünk szerint nem helytelenül ütött ki részünkről ezen vitatkozás. A harmadik kérdés ez : miként van az, hogy a bűnösök vagyon- s gazdagsággal bővelkednek, vígan lakomáznak szomorúság s küzdelem nem nyomja őket;az igazak pedig szenvednek szükséget, és sanyargattatnak házastársaik vagy magzataik elvesztése által ? Ezt elég világosan megfejti azon üdvirati példabeszéd: a gazdag bibor s bársonyba öltözködött, mindennap dőzsölő lakomákat adott; a szegény pedig telve fekélyekkel, annak asztaláról szedegette a hulladékokat. Holtuk után pedig a szegény Ábrahám kebelében nyugalmat élvezett, a gazdag pedig büntetésekre vettetett. Nemde világos, hogy a halál utáni időre föntartvák a jutalom és büntetés? 58. És helyesen, minthogy a küzdelem fáradtságos, s a tusa után mások győzelmet, mások becstelenséget aratnak. Váljon adatik-e valakinek a győzelem pálmája vagy koszorúja mielőtt a pályát megfutotta volna? Méltán mondja Pál : ,,Jó harcot harcoltam, pályafutásomat bevégeztem; a hitet megtartottam; a mi hátra van, eltétetett nekem az igazság koszorúja, melyet megad nekem az Úr, mint igaz biró, ama napon; és pedig nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, kik örömmel vár j ák az ő eljövetelét“ 1). Ama napon adja meg, mondjaő,nem itt. Itt pedig fáradtságok, veszélyek, hajótörések között derék hősként harcola, mivel tudta, hogy csak sok viszontagság által juthatunk be a mennyeknek országába. Jutalmat tehát senki sem nyerhet, hacsak jogszerűen nem *) *) Korinth. II. 4, 7. 4