Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv
37 22. Tehát ki a méltatlanságokon hamar megindul, az méltónak mutatja magát a gyaláztatásra, midőn épen arra méltatlannak akarja magát tartatni. Jobban cselekszik az, ki megveti a méltatlanságot, mint ki fájlalja ; mert ki megveti, az lenézi, mintha nem is érezné; ki pedig fájlalja, gyötörtetik általa, mintha érezné. VII. Igen helyesen használtaték előszó gyanánt a 38-ik zsoltár ! melytől indítatva határzá el a sz. férfiú a kötelességekről irni, sokkal jogosabban, mint hajdan Cicero fiához. 23. Úgy hiszem hozzátok fiaimhoz Írván, nem célszerűtlenül használtam előszavúl ama zsoltárt, melyet — a látnok — sz. Dávid Idithunnak eléneklés végett adott átJ), én pedig annak megtanulását, és megtartását nektek ajánlom, gyönyörködvén annak mély értelmében, s mondatai fönségében. Észrevehető ugyan is ama kevésből, mit csak röviden fölhoztunk, hogy ama zsoltár a hallgatag türelem s alkalmas beszédről szól ; alább pedig a kincsek megvetését, mi fő alapja az erényeknek ajánlja. — Midőn tehát e zsoltár fölött elmélkedém, elhatároztam a kötelmekről irni. 24. Ezen tárgyról noha többen írtak már a bölcsek közöl, mint példaúl a görögöknél Tanaetius és fia, a rómaiaknál Tullius, mindamellett én sem tartám hivatásom kivűlinek, arról irni. Valamint Tullius fia oktatására,úgy én is nektek, fiaimnak kiképeztetésükre; nem is szeretlek benneteket, a hitben szülöttimet, kevésbé, mintha házasságban nemzettelek volna; mert nem szeret a természet forróbban, mint a kegy. Bizonyára jobban kell azokat szeretnünk, kikről véljük, hogy örökre, mint kik csak e földön lesznek velünk. Ezek gyakran elfajulnak, és méltatlanok nemzőjükhöz; titeket előbb kiválasztánk, hogy szeressünk. Azok ösztön szerint szerettetnek , mely nem elég tartós és alkalmas örök szeretetre képesítni ; ti itéletl) Zsolt. 38,’1.
