Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv

- 36

19. így leszen, hogy az alázatosságot is megőrzi. Ha pedig nem akar alázatosb lenni, így gondolkozik majd s mondandja magában : ez tehát engem megvet és szememben olyanokat mond ellenem, mintha nem tudnám én is ajkimat fölnyitni ellene? Miért ne mondjam én is melyekkel őt megbúsíthatom ? Ez igazságtalanságot követ el rajtam, mintha nem volnék férfiú, mintha magamat nem boszulhatnám meg? 0 engem vádol, hát nem tudnék én még terhesebb vádat ellene emelni?

20. Ki ilyeseket mond, az nem szelíd, s alázatos és nem kisértet nélküli. A kisértő ingerli őt, s támaszt benne ily gondolatokat. A gonosz szellem többnyire más embert használ eszközéül, ki neki ezeket szórja; de te tántoríthat- lan maradj. Habár szolga szidalmaz is,hallgat az igaz; habár a gyáva gyaláz is, hallgat az igaz; habár a szegény bűnről vádoltatik is, az igaz nem felel. Ezek az igaz fegyverei, hogy engedve győzzön; valamint a gyakorlott ijja- zók engedve szoknak győzni, és megfutamodtak súlyosabb sebekkel terhelni az üldözőket.

VI.

E tekintetben Dávid hallgatagsága és alázatossága követendő, nehogy méltóknak látszassunk a szidalmakra.

21. Mi szükség fölindulnunk midőn a szidalmakat halljuk? Miért nem követjük e szavakat : „elnémul ék és csendes megalázással hallgaték a j ókról“1). Váljon ezt csak mondá, és nem tartá is meg egyszersmind Dávid? Valóban ő cselekvé is. Mert midőn szidalmaztat- nék Szemei fiától, hallgatott; és noha fegyveresek környezték, nem torolá vissza a szidalmat, nem keresett bosz- szúállást, elannyira, hogy Szárvia fiának sem engedé ezt tenni, ki ajálkozott a bosszúállásra. Némán, alázatosan és hallgatva ment a király s föl nem gerjede, midőn vérengzőnek nevezteték , mert megvala győződve szelídségéről. Nem háboríták tehát őt a szidalmak, kit a jó tettek öntudata vigasztalt.

*) Zsolt. 38, 3.