Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Első könyv

35

16. Kikémleli az ellen fegyvereinket, és saját nyilait elveti. Ha ingerültnek tapasztal, hinti fulánkjait, hogy ci- vódásokat idézzen elő. Ha illetlen szó repül ki ajkimon, tőrét kifeszíti. Néha mintegy csábételre a bosszúállás alkalmára vezet, hogy midőn bosszút akarok állani, magam ejtsem magamat tőrébe, s a halál csomóját magam szorítsam nyakamra. A ki tehát érzi ez ellenfél közellétét, szorosabban vigyázzon szavaira, nehogy helyt adjon az ellennek; ámde kevesen látják meg ez ellent! —

V.

A látható ellenség ellen is, midőn ingerel bennünket, hallgatással kell élni, melynek segélyével győztesek leszünk, és az alázatosságot, mely mindenek ellen hasznos, megőrizzük.

17. A látható ellent is kell kerülni, ki ingerel, ki fölháborít, ki felbőszít, ki fajtalanság- és bujaságra ösztönöz. Midőn tehát valaki bennünket gyaláz, sért, erőszakra késztet, és civakodásra nógat,akkor gyakoroljuk a hallgatást, s némákká lenni ne szégyeneljük. Mert vétkes az, ki bennünket föl hí s igazságtalanságot követ el és minket magához hasonlókká tenni óhajt.

18. Ha hallgatsz, ha elfojtod az indulatot, mondani szokja : mit hallgatsz? beszélj, ha mersz; de nem merészelsz; néma vagy, szótlanná tettelek! Ha tehát hallgatsz, az nagy gyötrelem neki: győzöttnek, kicsúfoltnak, alább- valónak és kijátszottnak, — ha felelsz — győztesnek tartja magát, mert hasonlóra talált. Ha hallgatsz, azt mondják : amaz szidalmazta ezt, s ez megvetette. Ha szidalommal fizetsz vissza, mondani fogják : mind a kettő szidalmazott; s így mindkettő megitéltetik, s egyik sem mentetik föl. Szándoka tehát, hogy fólingereljen, s én hozzá hasonlót beszéljek és cselekedjem; de az igaz kötelességének tartja azt föl nem venni, mitsem szólni, a jó lelkismeret gyümölcsét bírni s többet a jók Ítéletében bízni, mint a rágalmazó rakoncátlankodásaiban, végre megelégedettnek lenni önvise- lete fedhetetlenségével. Ez az : jókat sem szólni. Mert a kinek jó öntudata van: azt hamis okok meg nem ingatják, s nem veszi többe más rágalmait tulajdon bizonyságánál.

3*