Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
— 18 menvén valakiért esedezendő, az ajtókat a fdnemlített férfi parancsára zárva találta, s nem nyervén engedélyt a bemenetre, mondá : „Te is el fogsz jőni az egyházba, hanem a zárt ajtók miatt bemenetre nem találsz.“ Mi csakugyan Grácián halála után be is teljesedett; mert Macedonius az egyházba akarván futni, dacára a nyitott ajtóknak, menhelyet még sem talált. 38. Maga pedig a tiszteletreméltó püspök nagy önmegtagadás- és gyakori virrasztás közt tölté életét, na- ponkinti böjttel sanyargatván testét. Még ebédelni sem szokott máskor, mint szombaton és vasárnap, vagy midőn nevezetes vértanúk évfordulati ünnepét ültük. Azonfelül éjjel-nappal szüntelen imádkozék , és soha nem ki- mélé a fáradtságot könyveket sajátkezüleg írni, hacsak valamely betegség testét meg nem toré. Továbbá minden egyház iránt nagy gondot tanusíta ; s a közbenjárásokban mindvégig szilárd és állhatatos maradt. Az isteniekbeni hű eljárásában is oly erőslelkü volt, hogy mit ő a keresz- telendők ügyében véghez vitt, holta után öt püspök is alig győzé végezni; fölötte szorgoskodott a szegények s foglyokról is ; ezt a többi közt azon tette bizonyítja, hogy midőn püspökké szenteltetett, minden aranyát s ezüstjét, mivel csak birt, az egyháznak és szegényeknek adomá- nyozá. Javadalmait is, lefogván a jövedelmet, saját egyházának ajándékozta, mit sem tartván meg, mit itt sajátjának nevezhetett, hogy mindezektől megszabadúlva, csupán Krisztus urunkat kövesse, ki midőn gazdag volt, értünk szegénynyé lett, hogy mi az ö szegénysége által meggazdagodjunk 12). 39. Örült ő továbbá az ömlőkkel, és sirt a sírokkal; ugyanis, valahányszor neki valaki bánalmas törödelemtől indítatva bűneit megvallá, annyira sirt, hogy a bűnöst is sírásra indítá; mert úgy képzelé, mintha a bűnben fet- rengővel ő is fetrengene. Az előtte kivallott bűnöket pedig, az Uron kívül, kinél közbenjára, senkinek sem be- szélé ki, jó példával szolgálván a későbbi papoknak is, hogy inkább legyenek Istennél közbenjárók, mint az embereknél ,2) 2. Kor. 8, 9. — 13) 2. Kor. 2, 8.
