Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
15 hatalmában, ki nem tűri, hogy a benne bizók bűnfiak hatalmába kerüljenek, s nem engedi, hogy a gonoszak hatalomvesszeje az igazak sorsa fölött határozzon. hogy netalán az igazak kezöket gonoszságra nyújtsák ki. Fenye- getőzének ugyanis Arbogasztes az akkori kormányzó és Flavián helytartó, midőn Milánóból kivonultak, miszerint ha győztesen térendnek vissza, a milánói egyházat istállóvá alakítják át,a papságot pedig katonák közé sorolják; azonban a nyomorúk, midőn ördögeiknek hitelt adva szájukat káromlásra nyiták ki: Isten előtt a győzelmi süker reményét elvesztették. E folgerjedésnek oka az vala, hogy a szentségtörő császár ajándokait az egyház visszautasítá, s még a közimákból is kizárá. De az Ur, az egyház védője, az egekből harsogtatá le itéletszavát, s a diadalbabért a buzgó Theodóz homlokára tűzé. Jenő és zsoldosainak kiirtásáról a császár által Írásban értesülvén a főpap, mi sem feküdt annyira szivén, mint esedezni azokért, kik bűnösök valának. Először is szerpapot küldvén a császárhoz, Írásban kéré őt ; később pedig, miután már az akkori tribünt és jegyzőt Jánost, ki jelenleg helytartó, az egyházba menekültek védelmére előre küldé, maga is Aquilejába ment, értök esedezendő, s bocsánatot könnyen eszközlött ki számukra, mert a keresztény császár a főpap lábaihoz borúivá megváltó, miszerint egyedül az ő érdemeinek s imáinak köszöni fönállását. 32. Visszatérvén tehát Aquileja városából, egy nappal megelőzte a császárt; azonban a dicső emlékű Theodóz császár, miután fiait az egyház fólvevé, s a főpap gondviselésére bizá, már nem sokáig élt. Halála után a püspök még csaknem három évig élt. Ez idő alatt szent Na- zarius vértanú testét, mely a városon kívül bizonyos kertben feküdt, felásatva a földből az apostolok romana egyházába vivé át. A sírban pedig, melyben a vértanú teste feküdt, kinek szenvedés ideje még máig sem bizo nyos , a vértanú vérét oly természetes állapotban láttuk, mintha az nap ontatott volna ki. Sőt feje is, mely a gonosztévők által levágatott, oly ép és romlatlan vala, hajával és szakállával együtt, hogy nekünk úgy tetszék, mintha akkor, midőn a földből kivétetett, lett volna meg
