Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Negyedik könyv
- 286 nem volna elkerülhetlenül szükséges ; jóllehet akkor sem volna fölösleges, sőt némiképen szükséges is ; mert sz. Pál is használta azt, ámbár csudáival mindenütt bámulatot gerjesztett. Az apostolok karának egy másik tagja is int, hogy az ige hatalmát figyelembe vegyük, midőn így szól : „Legyetek készek elégtételre mind azok iránt, kik számot kérnek tőletek a reményről, mely bennetek vagyon“1). Maguk az apostolok is az öz- vegyekrőli gondoskodást egyedül azon okból ruházták Istvánra, hogy az igét akadály nélkül hirdethessék. Nem követelnők azonban annyira a szólási tehetséget, ha a csudák adományát birnók. De minthogy ennek nyomát sem láthatni már közöttünk, s az ellenség mindenünnen fenyeget: az ige páncélával kell fólfegyverkeznünk, hogy elleneink nyilai bennünket meg ne sebesítsenek ; sőt, hogy mi győzzük le őket, mindenképen azon legyünk, hogy Isten igéjének hirdetésében kiválólag jeleskedjünk. IY. 'VA papnak mind a pogányok , mind a zsidók, mind az eretnekekkel! vitatkozásra késznek kell lennie. Mert hadi készletünk nemcsak egyik nemére a szellemi harcnak szükséges; hanem e harc sokféle, valamint elleneink is különfélék, s ezek sem használnak egyenlő fegyvert; a modor is, melyben velünk megütközni szándékoznak, különféle. Annak pedig, ki mindezekkel megvívni akar, szükséges, hogy mindnyájok hadi cseleit ismerje , s hogy nyilas és parittyás, főtiszt (tribunus) és csapatvezető, közvitéz és vezér, gyalog és lovas is legyen egyszersmind, valamint a száraz földi és vizeni harcban is egyiránt jártas legyen. Mert a viadalokban mindenki azon fegy verrel, melyet megragad, veri vissza a támadókat ; itt azonban másként áll az ügy;mert annak,ki győzelmet akar aratni, a viaskodás minden nemét szükséges ismernie, mert különben az ördög rablóit a védtelen oldalon bebo- csátván könnyen elragadja a juhokat. De nem így, ha észJ) Pét I. 3, 15.
