Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Aranyszáju Szent János Konstantinápoli érsek A papságról irt hat könyve - Negyedik könyv
— 287 reveszi, hogy a pásztor a szükséges tudományt nem nélkülözi, és cseleit mind ismeri. Ennélfogva szükséges, hogy minden részről föl legyünk fegyverezve ; mert a város is, míg bástyái körülötte épen állanak, kigúnyolja a támadókat s tökéletes biztosságban van : de ha sükerül, falain csak ajtó nagyságú rést törni: már mit sem használ a bástya, ha egyébütt sértetlen is. Ez áll az Isten városáról is; midőn azt a pásztor serénysége és ügyessége bástyaként környezik, az ellenség minden hadigépei megszégyenülnek, s a lakók legkisebb sérelmet sem szenvednek ; ha azonban valakinek sikerül azt egy részről lerontani; ha az egészet föl sem is dúlja, mégis úgyszólván, az egészet meggyengíti. Mit használ a pogányok ellen erélyesen harcolni ; de a zsidóktól legyőzetni? Mit használ e két ellent meggyőzni, és a manicheusoktól kizsákmányoltatni ? vagy még ezeken is diadalmaskodni, ha a vakeset védői az akolban öldösik le a juhokat? De minek is számítsam elő az ördög koholta valamennyi eretnekségeket, melyek közöl egy is elegendő arra, hogy a farkas általa a nyáj legnagyobb részét elpusztíthassa; ha a pásztor valamennyit alaposan megcáfolni képtelen! Igaz ugyan, hogy a harcban az ellenséggel vivők győzelmet vagy csatát várhatnak : azonban nálunk gyakran azok, kik már kezdetben meg nem ütköztek az ellennel, kik mitsem dolgoztak s csak nyugvó nézők voltak ; mások fáradsága által győznek : az pedig, ki gyakorlat által elegendő ügyességre még szert nem tett, saját kardjával át döfvén magát, barátjai s ellenségeinek gúnytárgyává leszen. Például, — hogy állításaimat példákkal világosítsam föl — a törvényt, melyet Mózses Istentől kapott, Valentin és Marcion esztelenségének követői , valamint mindazok, kik hasonló betegségben sin- lődnek, a sz. könyvek közöl kizárják: a zsidók pedig oly tiszteletben tartják, hogy az idő szabta tilalom és Isten akaratjának dacára is makacsul ragaszkodnak hozzá. Az Anyaszentegyház azonban mindkettőnek szélsőségét kikerülve a közép utón halad ; hogy sem annak igája alá ne vesse magát, sem azt gyaláztatni ne engedje, sőt azt noha már megszűnt kötelező lenni, dicséri; minthogy egykor maga idejében hasznos volt. E középutat ismernie kell an-
