Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
8 hanem a pénz által megvesztegetett emberek kínfájdalmat színlelnek. Mert az ördögök kiálták: „Tudjuk, hogy vértanúk vagyto k“; az ariánok pedig mondák : ,,N e m ismerjükevértanúka t.“ Ezt már az üdviratban is olvassuk, hol az ördögök mondák az Urnák : „Tudjuk, hogy Isten fiavagy“ H); a zsidók pedig mondák : „Ezt pedig nem tudjuk, honnét v a ló“ ")• Azonban itt az ördögök nekünk nem tanúbizonyságot, hanem csak vallomást nyújtanak ; mért is nyomorúbbak az ariánok és zsidók, mert mit az ördögök is megvallanak, azt ók tagadják. 16. Isten azonban, ki egyházát kegyelmekkel tetézni soha megnem szűnt, nem sokáig túré, hogy szentjei az eretnekek által kigúnyoltassanak. Mert egy a tömegből a tisztátalan lélektől hirtelen megszállva kiáltozni kezde, hogy úgy fognak kínlódni mindazok, mintő kinzatik, kik a vértanúkat tagadják, vagy a sz. háromság egységében, mit Ambrus tanít, nem hisznek. Ámde ezek e szavak által fölháborodván, a helyett, hogy megtértek, s e vallomáshoz méltó bűnbánatra gerjedtek volna, hittévelyö- ket embergyilkolással sulyosbíták, tóba ölvén a szerencsétlent; mert jellemökhöz mért bizonyos belszükség ve- zeté őket e tényre. Sz. Ambrus püspök pedig ez által alázatosságában tökélyesbülvén, az Úrtól nyert kegyerőt megőrzé, s növekedék naponkint hitben és szeretetben, Isten s emberek előtt. 17. Ez időben élt egy a vitázásban éles eszü, nyakas, s a kath. hitre megtéríthetlen árián. Ez a püspök szónoklása közben az egyházba lépvén, egy angyalt láta, — a mint ezt később maga elbeszélé, — ki a szónokló püspök füleibe beszélt, úgy hogy az angyal szavait látszék a főpap a népnek hirdetni. Ezt látván, megtért, s mit előbb ostromlott, azt ezentúl védeni kezdé. 18. Ugyanezen időben vala Grácián császárnak két árián kamarása, kik a püspöknek szónoklatakor kérdést tőnek föl, s megigérék, hogy ennek megfejtésén másnap a portiána templomban jelenleendnek ; e kérdés az Úr meg- 6 6) Márk. 1, 24. — Ján. 9, 29.
