Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök életrajza
9 testesülését érinté. Hanem másnap a nyomorúk, kevélységtől felpöffeszkedve, megfeledkezvén Ígéretükről, megvetve Istent az ő papjában, nem tekintve a várakozó nép iránti méltatlanságot, sem eszökbe nem juttatván az Ur szavait: „Mivel a ki megbotránkoztat egyet e kisdedek közöl, szükséges, hogy malomkő köttessék nyakára, s a tenger mélyébe me- rítessék el“8): kocsira ültek, s némi teendők ürügye alatt, a városból eltávoztak ; mialatt a főpap az egyházban a néppel együtt rájuk várakozók. De mi vége lett e meg- átalkodottságnak, borzadok elmondani ; ugyan is kocsi- jokból kifordúlva rögtön kiadák lelkűket, testük pedig eltemettetett. Sz. Ambrus pedig nem tudván, mi történt, s nem akarván tovább tartóztatni a népet, szószékre lépett , s elkezdé beszédét a föltett kérdésről, mondván : „Adósságomat akarom leróni, testvérim! hanem tegnapi hitelezőimet nem találóm“, stb. a mint ez. „Az Ur megtestesüléséről“ cimzett könyvben olvasható. 19. Miután Grácián császár meggyilkoltatott, tetemeit visszakövetelendő másodízben magára vállalá a Ma- ximushozi követséget. Mily erélyesen lépett fól ez ügyben, tanúskodik erről ifjabb Valentiniánhoz irt követségi levele; melyet közbeszőni Ígéretemtől elütőnek látszik, nehogy olvasóim az idekapcsolt levél hosszúságán unatkozzanak. Maximust pedig a hivek egységéből kiközösítő, intvén őt, miszerint ura kiontott vére miatt, melynek ártatlansága súlyosbítja a bűnt, törödelmes bánalmat tartson, ha Istennél bűnbocsánatra akar szert tenni. A dölyfós visszariadván a törödelemtől, nemcsak jövő, hanem jelen boldogságát is elveszté, s az országlásról, melyet gonoszúl ragadott magához, asszonyi gyávasággal lemondván, magát az állam gondnokának, nem pedig császárának vallá. 20. Jusztina halála után bizonyos jós, kinek neve Innocentius — ártatlan — tetteinek meg nem felelt, bűbájai miatt a biró által kínpadra vonatván, mást vallott, mint kérdezteték; kiáltá ugyanis, hogy az angyaltól na8) Máté 18, 6.
