Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
— 208 güket csillapíták le az ott talált élelmi szerekkel, azután, mennyire csak lehetett, megrakodtak arany- és ezüsttel. Azonban a zsákmányolás közepeit eszökbe jutott, hogy jó lenne a királyt értesítni a syrusok megfutamlásáról; mivel ők ezt illedelmesbnek tartották, mint tudtul nem adva csalárdul rejtegetni a zsákmányt. 123. E hirre kitódulván a nép, pusztítva zsákmányolt a syrusok táborában; az ellenség éleménye bőséget áraszta, s a gabnát olcsóvá tette, úgy, hogy a látnoki jóslat szerint a lisztláng vékáját egy sziklusért, és két véka árpát hasonló áron meg lehetett vásárolni. Ez olcsóság okozta átalános öröm közepett azon hírnök, kire a király tá- maszkodék, az annyira fölvidult nép által a kimenők sietése és a visszanyomulók ujjongása közt, földre löketvén, agyon tipor tatott. XXI. Eszter az erényes illemet követte élte veszélyeztetésével is, sőt még a pogány király is az által, hogy legbizalmasb emberét végeztéié ki ; barátságnak karöltve kell járnia a becsülettel, mint azt Jonathás és Abimelekh példái bizonyítják. 124. Mit tett Eszter királynő? nemde hogy népét a veszélytől megmentse, — mi tisztes és erényes volt — késznek nyilatkozók magát föláldozni, a kegyetlen király dühétől sem rettegvén ! Maga a perzsáknak fölfuvalkodott vad szivü királya is illőnek találta kegyben részeltetni az ellene forralt cselszövények felfödözőjét, a népet fölmenteni a nehéz szolgai járomtól, kiszabadítni a halál körmei közöl, és meg nem kegyelmezni annak, ki oly méltatlanokat javaslóit. Végre a maga után első személyt és minden baráti közt kitűnőt, keresztre feszíteté, miután észrevevé, kogy annak csalárd tanácsai őtet megbecstelenítették. 125. Ennek okáért csak azon barátság jó, mely a becsületet óvja, minél fogva elébe teendő a kincsek- főrangok- hivataloknak ; azonban a becsületesség fölött nem nyer elsőséget, hanem utána áll. Milyen volt Jonathásé, ki kegyeletből nem törődék sem atyja megbántásával, sem önéletével. Milyen volt Abimelekhé, ki a vendégszeretet kötelmének eleget teendő, készebb volt a halál karjaiba vetni magát, mint üldözőbe vett barátját elárulni.
