Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

- 207 tudtára adá Elizeus látnoknak a bűntényt, vagy mivel hitte, hogy ő az ostromot megszüntetheti, az éhséget elűzheti, vagy szemrehányáskép,mivel nem engedte meg a királynak, hogy a vaksággal büntetett syrusokat megverje.

120. Elizeus az öregekkel vala Bethelben, s mielőtt a királyi hírnök hozzájuk betoppant, a vénekhez így szólt : Hallottátok-e hogy ama gyilkos fia elküldött fejemért ? És belépvén a hirnök, előadá a király parancsát, kijelentvén a közelgő fő vesztést. A látnok így válaszolt a hírmondónak: „Holnapilyenkor egymérő tiszta lisztláng egy ez üstön, és két mérő árpa egyezüstön fog áruitatni Samaria kapujánál“ ]). Mivel pedig a király küldöttje, a mondottakat nem hívén, feleié : „Ha az Ur az égből gabna bőségei öntetül is alá, még így sem történhetik ez meg; Elizeus mondá: minthogy nem hittél, szemeiddel fogod látni, és nem eendel.

121. És ime tüstént hallatszék a syrusok táborában a csataszekerek robogása, a csatárok ujjongásai, egy mindent átható rivalgás és iszonyú harci zaj ; a syrusok azon hi- szemben, hogy Izrael szövetségre lépett Egyptom és Amor- rheusok királyával, ellenök egyesült erővel hadat viselendő, megfutamodtak méghajnaltámadat előtt, ott hagyván sátraikat, mivel attól tartottak, hogyha a királyok összes erővel támadják meg őket, nem lesznek képesek e roppant erőnek ellen állani. Erről a samariabeliek mitsem tudtak, mivel a félelemtől leverve, s az éhség miatt végkép el gyöngülve, nem is merészlék magukat ily reménynyel kecsegtetni.

122. A városkapu előtt pedig négy poklos vala, kik az életet büntetésnek, a halált nyereségnek tekinték ; ezek mondának egymáshoz : Ime mi e helyen vesztegelve meghalunk. Ha bemegyünk a városba, éhhel veszünk el; ha pedig helyben maradunk, itt semmi tápszerre nem tehetünk szert. Menjünk át a syrusok táborába, ott vagy köny- nyebb szerrel kimúlunk, vagy segélyt lelünk. Útnak indulván tehát, eljutottak a táborba, és ime hire-hamva sem volt az ellenségnek. Belépvén a sátorokba, mindenekelőtt éhsé]) Kir. IV. könyv. 6, 32.