Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
189 jogáról beszél. Természetes, hogy kaphatott volna más szőlőt, a királyéi közöl, s a mellett még baráti kegyét is megszerezhette volna, mit nem középszerű világi haszonnak szokás tekinteni ; ámde ő nem hivé azt hasznosnak mi aljas, s készebb vala, magát inkább becsülete mellett veszélynek, mit haszon mellett szégyennek kitenni; közönséges értelemben vett haszonról szólok, nem arról, mely a becsületesség böcsét is magában foglalja. 64. Végre maga a király is, erőszakot használhata, de ezt aljasnak hivé, és a megöltet sajnálta. Az TJr is azt parancsolá, hogy azon asszony ki megfeledkezvén a becsületről, a rút nyerészkedést többre becsülte, elvetemüléseért illő halálbüntetéssel lakoljon. 65. Utálatos e szerint mindennemű ravaszság. Végtére még csekély dolgoknál is, utálatos gyalázat a hamis mérleg, és csalárd mérték használata. Ha a vásárpiacon, a kereskedelemben, büntetik a csalást, váljon az erényi kötelességek közt büntetlen maradjon? „Kétféle font és kétféle mérték — így kiált föl Salamon — mind a kettő utálatos Isten előtt“1). Fölebb pedig : „A z álnok mérleg utálatos Istennél; de az igaz teljes mérték kedves előtte“ 5). X. A szerződésbem álnokság kerülése nemcsak a polgári jog, hanem a szent Írásban is meghagyatik, ez Józsue és a gabaoniták példájából kitűnik. 66. Mindenben szép a hitel, kedves az igazságosság és kellemes a méltányossság kellő alkalmazása. Mit szóljak pedig egyéb szerződések — leginkább pedig a jószágok összevevése-, vagy alkukötések- és egyezkedésekről? Nemde törvény az, hogy mindenki kerülje az álnokságot, és hogy a törvényszegő, kinek csalása napfényre jött, kétszeresen bűnhődjék ? így tehát mindenütt tulsulylyal bir az álnokságot kizáró és a csalárdságot elvető becsületesség. Azért is átalános Ítéletet fejezett ki Dávid, midőn mondá: 4) Példab. 20, 10. — Példab. 11, 1.
