Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
— 190 — „Nem cselekvők roszat felebarátjának“ 1). Ennél fogva nemcsak a szerződésekben, a melyekre nézve parancsolva van az eladó tárgyak hibáinak fölemlítése, és ha az eladó azt tenni elmulasztaná, habár az alkukötés által az illető tárgyak a vevő tulajdonává lettek volna is, az abban elkövetett álnokság miatt a jogi kötelezettség érvényét elveszti; hanemegyátalában mindenütt távol legyen tőlünk a csalárdság, föl kell tárnunk őszintén lelkünket, kijelentenünk az igazságot. 67. Azon régi, nem a törvény tudók, hanem az ősatyáknak álnokságról való tételét, a szent Írás világosan kifejezte az ó szövetség Józsue cimü könyvében. Mert midőn a népek közt elterjedt volna annak hire, hogy a héberek átmenete alkalmával a tenger kiszáradt, a sziklából viz- ömlött, annyi ezer nép naponkint bőven nyer élelmet az egekből, hogy Jerikho falai, a nép döngetése- és ujjongá- sától ostromolva, a szent tárogatók harsogására romba dűltek, a gethák királya legyőzetett, és egész estig a fán függött: ennek hírére mondom, a gabaoniták félve a hatalmas seregtől ravaszsággal eléjök jöttek, messze földről i hosszas utazást akarván színlelni, saruikat szétszakgaták, öltönyeiket elkoptaták, hogy a ruha elavulásának ezen jelei mellettök szóljanak ; — s erősiték, miszerint ennyi fáradtság, egyedüli oka, a héberekkeli békekötés és barátságvágy lenne, miért is kérték Józsuet, kötné meg velük a szövetséget. Ez minthogy még járatlan vala a vidéken, és a lakosokat nem ismeré, álnokságukat nem gyanítva, és az Úrtól sem kérve tanácsot szavuknak hitelt adott. G8. Annyira szent volt azon korban a hitel, hogy valakiről a csalás lehetőségét föltenni lehetetlenségnek tartaték. Ki gáncsolja ezt a szentekben, kik mindenkit saját bensejük szerint ítélnek meg, és minthogy szeretik az igazságot, nem ismerik a csalást örömest hisznek mást olyannak, a milyenek önmaguk , és nem is tudnak olyasmiről gyanút fogantani, mi önmagukban nincsen. Azért mondja Salamon : „Az ártatlan minden szónak hisz“2). Nem kell gúnyolnunk ebben a könnyenhivést, hanem di0 Zsolt. 14, 3. Példab. 14, 15.
