Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

187 — vényes örökségek utáni szenvedélyes vágyat illetlennek Ítéljük. Az élet végső percében tengőknek joguk van sza­badon, belső meggyőződésük szerint végrendeletüket meg­tenni , mint a kiknek nincs módjuk azt későbben megja­víthatni; mert becstelenség: másokat, az őket illető vagy nekik készített javaktól megfosztani, miután a pap vagy egyházi szolgának kötelessége használni ha lehet minden­kinek, ártani senkinek. 59. Végre, ha nem használhatunk az egyikfélnek a másiknak sérelme nélkül, tanácsosb egyiket sem támo­gatni, mint másnak bajt okozni. Ugyanazért a papnak kö­telességében áll: nem avatkozni pénzbeli ügyekbe, melyek­ben gyakran elkerülhetlen, hogy a legyőzött fél magát a közbenjáró részrehajló kedvezése által legyőzöttnek vélve meg ne sértessék. A pap tehát senkinek se ártson, minden­kinek használni akarjon, a használás lehetősége azonban Istennél vagyon. Mert a főbenjáró ügyben annak ártani, kit veszélyeztetése miatt segítened kellene, nagy vétek ; pénzbeli ügyekben pedig gyűlöletet keresni dőreség, az emberi élet megmentése ugyanis gyakran nagy nehézség­gel jár, miben még veszélynek kitétetni is dicsőség. A papi tisztben levő tehát azon előadott szabályt tartsa szemei előtt, hogy kinek se legyen ártalmára, még ha megsérte­tett is, és méltatlansággal illettetett. Jámbor férfi volt te­hát az, ki mondá: „Ha roszszal fizettem vissza“1)- Mert váljon mi dicsőség van abban, ha azt nem sértjük, ki minket nem bántott? Hanemha megbántva lévén, bo­csátasz meg, az erény. GO. Mily szép az, hogy midőn árthatott volna az el­lenséges királynak, készebb volt a kegyelmezésre! Mily hasznos is, mert hasznára vált ez az utókornak, hogy ta­nuljanak mindnyájan hívek lenni királyukhoz, nem bito­rolni a hatalmat, hanem tisztelni. így tehát mind a becsü­let megelőzte a hasznot, mind a haszon követte a becsületet. 61. Nem elég, hogy megkegyelmezett neki; hanem hozzájárult még, hogy a háborúban elestet, keservesen megsiratá, mondván : „Gelboe hegyei! se harmat, ]) Zsolt. 7, 5.

Next

/
Thumbnails
Contents