Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
181 més lön jutalmam, melyet gondosan a magtárba rejtettem, hűn megőriztem és szorgos gondot viseltem reá. Most pedig midőn éhség dühöng eladom, és segítek az éhezőkön ; nem idegen, saját gabonámat bocsátom áruba, nem is nagyobb, sőt kisebb áron, mint mások. Ki lát ebben csalást, midőn sokan az éhség martalékaivá lennének, ha nem volna kitől venniük? Tán bizon az ipar vétek gyanánt rovatik fel? Vagy a munkásság roszaltatik? Vagy pedig a jö- vőrőli gondoskodás pelengérre tétetik ? Mi több, mondandja talán: ime József is összehalmozta a gahnát, és szükség idején eladta. Váljon kény szeri tetik-e valaki drágábban venni? Váljon erőszak használtatik-e a vevő ellen? Mindenki vevés szabadsággal bir és senkin sem követtetik el igaztalanság. 40. Ilynemű, mindegyiknek tehetségéhez mért vitatkozás után, egy másik ezt mondja : jó a földművelés, mely mindnyájunknak gyümölcsöz, s ártatlan ipar által gyarapítja a föld termékenységét, s ment minden csalástól. Végre a legcsekélyebb hibát, nagy kár követi, mert a jó vetésnek jó aratás a gyümölcse, és ki tiszta búzát vetett, annak reménye lehet még tisztább kalászu kévéket kepékbe rakhatni. A termékeny föld sokszorosan adja vissza mi neki adatott; a hű szántóföld bőven kamatozó termést hoz. 41. A föld bő terméséből kell tehát várnod munkád jutalmát, a kövér föld termékenységétől remélned jogszerű nyereségedet. Miért fordítod tehát e természet szülte igyekezetei csalárdságra? Mért irigyled az emberek nyilvános szerzeményeit? Mért kisebbíted a nép nyereségét? Miért vágyói az Ínség után? Mért kényszeríted a szegényeket terméketlenség óhajtására? Mert ezek nem érezvén a bő termés jótékonyságát, minthogy te a gabonát összehalmozván annak árát fölebb ugratod, jobban szeretnék, ha mi sem teremne, minthogy te a közönség idején üzérkedjél. Óhajtod a gabona s élelmi szerekbeni hiányt, jajgatsz a bő termés, és sírásra fakadsz az általános termékenység miatt, sopánkodol a teli csűrökön, s fürkészed mikor silányul és csökkenik a termés : örvendesz, midőn óhajodnak kedvezett az átok, és senkinek sincs termése. Örülsz, hogy aratásod ideje elérkezett, s hogy mások nyomorából kincset
