Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
178 31. Add, úgymond, e gyűrűt a bölcsnek hogy segítségével elrejtőzhessék, ha bűnt követett el : azért nem kevésbé irtózandik a btintő], mint ha azt nem titkolhatná; mert a bölcs nem bűnének titkolása, hanem ártatlansága által véli a büntetést elkerülhetni. Végre a törvény nem az igaz, hanem az igaztalan végett hozatott,“1! hisz az igaznak a józan ész, az igazság s a jogosság szab törvényt és életszabályt ; miért is nem a büntetéstőli félelem, hanem a becsületesség sugallata az, mi őt a vétektől visszariasztja. 32. De hogy tárgyunkhoz visszatérjünk, nem koholt példát igaz helyett, hanem igazat kigondolt helyett hozunk szőnyegre. Miért is költenék én mesét föld-üreg, ércló és hulla ujján talált arany gyűrűről, melynek azon varázsereje van, hogy általa az, ki ujján viseli, magát tetszése szerint mindenkinek látható vagy láthatlanná teheti? Csak annyi van az egészben, ha váljon a bölcs, habár e gyűrűt, mely által vétkeit eltakarhatja, hordja is, sőt még országra is szert tehet, fogja-e kerülni a bűnmételyt, sulyosb- nak tartván annak öntudatát a büntetés fájdalmánál, vagy pedig a büntetlenségrei kilátás sarkalja-e bűnre ? Mi szükségem van, mondom, mesés gyűrűre, midőn tényekkel mutathatom meg, hogy a bölcs jóllehet tudja, miszerint vétkét nem csak elrejtheti, hanem még általa, ha elköveti, uralkodásra is juthat; ellenben a vétek kerülése által földi jólétét veszélyezteti, mégis inkább, ez utóbbit választja, hogy a bűntől ment legyen ; mint a vétket, habár általa királyi pólcra emeltetnék is ? 33 Megemlítem Dávidot, ki futván Saul elől, mivel 3000 válogatott katona kíséretében a pusztában élete után tört, bemenvén a király sátorába, őt, a mély álomba me ■ rültet nem csak meg nem ölte ; sőt ótalmazta is, hogy az se ölhesse meg, ki egyszerre ment be vele a sátorba. Mert midőn Dávidnak Abisai mondá: „Ma kezeidbe adta az Isten ellenségedet, most tehát megölöm őt, válaszolt: Meg ne öld őt, mert ki nyujtJ) Tim. 1, 9.
