Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
179 — ja ki kezét az Úr fölkentje ellen és ártatlan m a r a d ?“ És hozzá tévé Dávid: „Él az Úr, ha csak az Úr meg nem veri őt, va g y el nem jő halálának napja, vagy hadba menvén ei nem esik, nem fogom kinyújtani kezemet az Úr felkent- j e eile n.“ 2) 34. Azokáért nem engedé őt kivégeztetni ; hanem csak a feje mellett levő dárdát s a vizcsészét vitte el. Mig tehát mindnyájan aludtak, kiment Dávid a táborból, és álfáikéit a közellevő hegy ormára, hol a királyi testőrség s a sereg vezérének Abnernek szemére lobbantá, miszerint Uruk- és királyukat nem eléggé hűn őrizték, előmutatván a király dárdáját s a vizcsészét mely fejénél volt vala. Fölszólítat- ván a királytól vissza adá a dárdát mondván: „Isten fizessen meg kinek kinek az ő igazsága és hivsége szerint; mert kezembe adott téged ma az Ur, s én nem akartam kinyújtani kezemet Istennek föl ken tje ellen.“ 3) Midőn ezt mon- dá, félvén Saul leselkedéseitől ismét futásnak eredt, hazáját számkivetéssel cserélvén fel. Többre becsülte tehát az ártatlanságot a földi jólétnél megvetvén a király megölésére a már másod Ízben kínálkozó alkalmat, mely a ve- szélybenforgónak biztosságot, s a számkivetettnek királyi széket ígért. 25. Mikor szorult sz. János Gyges gyűrűjére, ki ha hallgat, nem végeztetik ki,Heródes által? Ki eszközölhette volna hallgatás által azt, hogy láttassék is és meg sem ölessék ; de mivel önélete megmentése végett nem csak vétkezni nem akart, hanem még más vétkét sem tűrhette és szenvedhette el, azért vonta magára a halált. Azt, hogy sz. János hallgathatott volna bizonyára nem fogják tagadni még azok sem, kik kétségbevonják, hogy Gyges a gyűrű segítségével elrejtőzheték. 36. Ámbár a mese az igazság erejével nem bir, mégis nyomós bizonyítéka annak, hogy az igaz keresztény a bűnt, habár ezt a homály fátyolába burkolhatná is kerüli, s nem törekszik arra, hogy a gyűrűt felvevén személyét, ha23 Kir. I. k. 26, 8. - 3) Kir. I. 26, 23. 12*
