Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)

Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv

168 na, kiáltozott, midőn veszteg állt, harcolt; s nem csak har­colt, hanem diadalmaskodott is az ellen fölött, kivel össze nem ütközött; pedig veszteg vala annyira, hogy kezeit mások támogaták; mind a mellett nem kevésbé tevékeny a többieknél, midőn a nyugvó kezekkel teríté le az ellent, kit a küzdők le nem győzhetének. Mózes tehát beszélt csend­ben is, működött nyugváskor. Kinek tettei jelesebbek en­nek dologtalanságánál, ki négy ven napig időzvén ahegyen, az összes törvényt megalkotá? S e magányában sem vala társalgó hiányában. Honnét Dávid is mondja : „M e g h a 1- lom mit szól bennem az Ur Isten.4* 3) És meny­nyivel több Istennel beszélni, mint önmagával ? 3. Az átmenő apostolok árnyéka is gyógyító a bete­geket ; s ruhájok illetése egészséget áraszta. 4. Illés szavára el állt az eső, s nem nedvesíté a föl­det három év és hat hónapig. Hasonlólag szavára a vödör liszt el nem fogyott, és az olajkorsó a hosszú éhség alatt kinem ürült. 5. És minthogy sokan a harcügyekben lelnek élvet, kérd­jük : mi dicsőbb a csatát roppant hadsereggel, vagy pedig csupa érdemekkel eldönteni ? Syria királya a vének tanácsá­ra nagy hadi készlettel támadott atyáink népe ellen, és cselt cselre halmozván tőrbe akará azt keríteni: Elizeus ki egy he­lyen vesztegelt fölfödözé minden fogásait, sőt isteni kegye • lem által mindent átfürkésző elmeéllel az ellenség terveibe is behatott, azokat feleivel tudatá, s figyelmezteté, mely helyben őrködjenek. Megtudván ezt Syria királya kiküldé seregét, s békeríté a látnokot. De Elizeus imájára vakság­gal bűnhődtek s fogva vitettek Samariába mindannyian, kik elfogatása végett jövének ki. 6. Vessük most egybe ennek nyugalmát másokéval. Mások ugyanis nyugalom kedvéért felszoknak hagyni a munkával, az emberek társaságától és gyűlhelyeitől elvo­nulnak, s vagy a falusi csöndet keresik föl, s mezei magány­ba vonulnak, vagy pedig a város falai közt mulatnak, s magukat nyugalom és békének engedik át ; Elizeus ellen­ben magányában majd a Jordánt szeli átmentében úgy, 5) Zsolt. 84, 9. vers.

Next

/
Thumbnails
Contents