Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Harmadik könyv
169 hogy alsó része le, a fölső pedig vissza a forrás-felé szakad 5 majd Karmel hegyén legyőzve a szülés akadályait a magtalant fogamzással gazdagítja meg, majd holtakat támaszt, majd az étkek keserű izét változtatja liszt hozzáve- gyítése által édessé, majd a nép éhségét csillapítja le tiz kenyérrel, összeszedvén azonfölül a morzsalékokat, majd a Jordán mélyébe elsikamlott fejszevasat úsztatja darab fa belevetése által a viz szinén, majd pedig a poklost megtisztítja, szárazságot záporral, éhséget bőséggel váltja föl. 7. Mikor van tehát a szünetnélkül Istennel társalgó igaz egyedül ? Mikép lehet magányosan az, ki Krisztustól soha el nem választatik ? „V aljon ki választel minket — úgymond sz. Pál — a Krisztus iránti szeretettől? Bizonyos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyal“8). Mikor szűnt meg munkálni az, ki a munkát koronázó érdem szerzéssel föl nem hagyott? Minő hely korlátozhatja azt, kinek az egész világ kincsbirtoka? Mily becslés s méltánylás illeti azt, kit az ész föl nem ér? Ki noha ismeretlen, ismeretes, noha haldoklik s mégis él, noha szomorú, mégis örvendez, noha szűkölködő mégis bővelkedő, noha olyan kinek semmie sincs, s mégis mindennel bir. Az igaz férfiú egyébre nem tekint, mint arra, mi állandó és tisztességes; s azért noha mások előtt szegény, önmagában mégis elég gazdag az, kit nem a mulandók, hanem az örökkévalóknál fogva becsülünk. ír. A vitának, mely a hajdankor bölcseit a tisztességes és hasznos ösz- szehasonlításában annyira elfoglalta, a keresztényeknél már nincsen helye, kiknél csak az hasznos, mi igazságos. Melyek a tökélyes, és melyek a közönséges erkölcsi tettek ? Ugyanazon szavak különféle emberekre alkalmazva különböző értelműek, és végül, az igazságos férfiú más kárával saját hasznát sohasem keresi, sőt ellenkezőleg mindig mások javára törekszik. 8. Mivel fönebb két helyütt a tisztességes és hasznost már tárgyaltuk, kérdés támad, váljon szükséges-e a becsü6) Rom. 8, 35—38.
