Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
158 fösvénység megvakította Akhan vészbe dönté az egész népet. Sőt Józsue, ki meg birtaállítani a napot mentében; a nép fösvénységét, hogy tovább ne harapózzék, meg nem gátolhatta. Megállóit szavára a nap ; de nem a fösvénység. Megállván tehát a nap diadalmaskodott Józsue, de haladván a fösvénység győzelmét csaknem elveszté. 131. De mit mondok? Váljon az erős Sámsont nem Dalila fösvénysége csalta-e meg? Az tehát, ki az ordító oroszlánt széttépé, ki megkötöztetvén és idegeneknek,átadatván, egyedül minden segítség nélkül abékókat megoldás a je- lenlevőkközől ezeretleölt,ki az inakból font köteleket gyenge fonalként szétszakító : az egy asszony ölére hajolva, ékes hajától, melyben ereje rejlék, megfosztatott. Becsúszott a nő keblébe a pénz s a férfitől eltávozott a malaszt. 132. Veszedelmes tehát a fösvénység, csábító a pénz, mely a velebirókat beszennyezi, az azt nélkülözőket nem segíti .Tégy ük,hogy a pénz néha a szegényt segíti,azonban azt is csak úgy ha óhajtja; de mi köze ahoz, ki nem kívánja, ki nem keresi, ki nem szorul segítségére, ki nem vágyik utána? Mi köze másokhoz, ha az, kinek van, gazdagabb? Váljon azért becsületesb-e mivel azzal bir, mi által becsületét többnyire elveszti, mivel van neki, mit inkább őriznie kell, mint birnia? Hisz azt bírjuk, mit használunk: mi a használaton fölül van, nem haszon, hanem teher. XXVII. A pénz-megvetésben az igazság is foglaltatik ; ezen erényt, de még másokat is kövessenek mind az alsó, mind a főrangú egyháziak különösen hol a nem elhamarkodott kiközösítésről van szó. 133. Általán tudjuk, hogy a pénzmegvetés igazságos, minélfogva kerülnünk kell a fösvénységet, s minden áron oda törekednünk, hogy mit se tegyünk az igazság ellen, hanem azt mindenben őrizzük. 134. Ha Isten előtt kedvesek akarunk lenni, szeressük egymást, legyünk e gyetértők,az alázatosságot kövessük, kiki társát magánál fölebbvalónak tartván ; mert az
