Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
151 hogy te is befogadván a jövevényt, Krisztust fogadod be, ki a jövevényben rejlik, mert ő a szegényben van, mint maga mondja. „Fogságban valék és fölkerestetek; meztelen valék, és befödtetek“2). 108. Nemes tehát, a kegyet nem pedig a pénzt keresni. Azonban az emberek szivében már gyökeret vert azon rósz vélemény, hogy a pénz tiszteletet kölcsönöz, holott a kincs szemlélésén a lélek elfogul. Innen fészkelte be magát a fösvénység, mint a kötelesség teljesitésbeni reny- heség, olyannyira, hogy károsnak mondják az emberek mind azt, mi a szokottan fölül van. E részben is gondoskodott a sz. irás a fösvénység ellen — nehogy ellenvetés tétessék — mondván : „M ért jobb a vendégszeretet a főzelékekkel.“ És alább: „A száraz falat jobb acsendesbékességben“3). Asz. irás nem tanít pazarlásra, hanem nagylelkűségre. 109. A bőkezűségnek két neme van; t. i. nagylelkűség és pazar tékozlás. Nagylelkűség a vendéget befogadni, a meztelent ruházni, a foglyokat megszabadítani, s a szű- kölködőket segíteni ; pazarlás költséges vendégségeket tartani, dőzsölni; miért is olvassuk : „Pazarlás a bor s agyalázatos részegség“4). Pazarlás a nép kegyéért javait eltékozolni, mit azok tesznek, kik örökségüket kör- és színjátékok-, viadalmak- és vadászatra elvesztegetik, hogy elődeiket fölülmúlják, holott mind hasztalan mit tesznek, miután a jócselekedetek gyakorlásában is mérték- letlennek lenni illetlen. 110. Dicsérendő ama nagylelkűség, mely a szegények irányában is mértéket tart, hogy többnek is adhasson, és a népkegy vadászása miatt tulzólag nem alamizsnálkodik. Illő az, mi tiszta s őszinte szívből ered, továbbá a fölöslegest elhagyni a szükségest pedig megtenni. 111. A paphoz leginkább illik: Isten házát kellő diszszel fölékítni, hogy annak tisztelete előmozdítassék, a kö- nyörület igényelte költséget gyakorolni, a szegényeknek az illő, de nem pazar, a szeretet parancsolta, de nem fölösleges alamizsnát megadni, nehogy ez által mások kegyét a) Mát. 25,36. — 3) Példabesz. k. 15,17. — s) Példabesz. 17,1.
