Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
152 vadászsza, végre a növendékek irányában sem igen szigorúnak, sem fölötte engedékenynek nem lenni. Mert azokat, kiket a lealacsonyító pénzkeresettől visszatartanod kell, szükségeikben nem segítni embertelenség, mértéken túl segítni pedig pazarlás. XXII. Az engedékenységben és szigorban mód tartandó, mert a más lelkére szenvelgett engedékenységgel hatni törekvő célját nem éri, mit Absolon példája eléggé tanúsít. 112. Sőt még a beszédben és parancs-osztásban is megtartandó a szükséges mérték, nehogy vagy a túlzott engedékenység, vagy szer fölötti szigor észrevehető legyen. Mivel sokan engedékenyek, hogy jóknak látszassanak, holott az igazi erény tettetést s képzelgést nem tud, sőt az ily erény nem is állandó. Kezdetben virúl, idővel folbomlik és elhervad mint a virág, az igaz erény pedig mély gyökeret ver. 113. S hogy állításunkat t. i. hogy az, mi tettetésből ered, tartós s állandó nem lehet, hanem egy ideig virágozván, hamar fonyadás-,hervadásnak indul, példákkal igazoljuk : hozzunk föl azon családból, melyből az erénybeni haladást bizonyítandók több példát kölcsönöztünk, a tettetésre és csalásra is nehány tanúsítványt. 114. Absolon Dávid király fia, igen szép, deli termetű, jól nevelt, tetőtől talpig szeny nélküli valaelannyira, hogy hozzá hasonló nem volt Izraelben. Ő magának kocsikat, lovakat, és Ötven férfit, kik előtte ménének, szerzett. Korán kelvén a kapu elé állott, s ha észre vette, hogy valaki a király Ítéletét kikérendő közeledik, elébe menvén, kérdé őt: Melyik városból vagy te? s ha az feleié: Izrael osztályok egyikéhez tartozom, szolgád vagyok: Absolon válaszoló: Helyesen s őszintén beszélsz. S kitsem rendelt a király, ki téged meghallgatna? Mindazáltal én kinekkinek, ki engem bírójának elismer, ha ítéletemet szükségéivé hozzám jő, ki fogom szolgáltatni az igazságot. Ilyféle beszéddel kecsegteté mindnyájukat. S midőn hódolnának neki, tárt kezekkel, karoló s megcsókoló őket. így nyeré meg mindnyájukat,
