Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
136 kinek megítélésére bizák a nép vénei mind azt, mi erejüket és tehetségüket fölülhaladá. 57. Ki vonakodnék elfogadni Dániel tanácsát, kiről maga Isten mondá : „Ki bölcsebb Dánielnél“1). Vagy miként kételkedhetnének az emberek azok őszinteségéről , kiket Isten annyira kitüntete ? Mózes tanácsára háborúk szűntek meg, Mózes érdemei eszközlék, hogy az égből leomlott a tápszer, s kősziklából fakadt az ital. 58. Mily tisztának kellett lenni Dániel lelkének, ki megritkítá a durva szokásokat, s megszelídité az oroszlánokat! Mily mértékletes volt! mily nagy lelki és testi önmegtartóztatással bírt! Nem hiába csudálták őt mindnyájan, mert — mi bámulatra szokta ragadni az embereket — a király kegyét élvezve arany után nem sóvárgott, és a megtiszteltetést nem becsülte többre a bizalomnál. De mi több, inkább életét veszélyeztette az Ur törvényeiért, sem hogy emberi kegyért eltántorodjék. 59. Továbbá mit mondjak sz. József — kit majd elmellőztem — szüzességéről és igazságáról, melyek elseje által úrnője kéjeit visszautasítá, jutalmait lenézé: másika által pedig a halált megveté, a félelmet elüzé, inkább óhajtván bebörtönöztetni ? Ki nem tartaná ezt magán ügyben alkalmasnak a tanácsadásra, kinek termékeny lelke és elméje az idő mostohaságát tanácsainak, s mintegy szivének bőségével enyhité meg? XII. Bűnöstől s attól, ki nem ad szívesen , ki sem kér tanácsot, hanem olyantól, minőnek példányát a sz. Írásban bírjuk. 60. íme tehát a tanácsadóban, hogy mások tanácsát kikérjék, megkivántatik a jámbor élet, az erényekbeni tündöklés, jóakarat és szives könnyedség ; mert ki keresne forrást sárban? Ki innék zavaros vízből? A hol tehát bujaság, mértékletlenség s más vétkek össze halmozvák, ki merítene onnan? Ki nem vetné meg a rósz erkölcsöket? Ki hinné el, hogy idegen ügyben használand az, ki önéletére D Ezekh. 28, 3.
