Munkálatok a pesti növendékpapság magyar egyházirodalmi iskolájától - 22. évfolyam (Pest, Beimel J. és Kozma Vazul, 1858)
Sz. Ambrus milánói püspök az egyháziak kötelmeiről irt III. könyve - Második könyv
129 kísérve megtisztelte, s öntudatát megnyugtatandó, halála megboszulását örökségi jog gyanánt fiára bízta, nagyobb gondot fordítván arra, hogy boszulatlanul ne hagyja az ártatlan halálát, mint az elválás percének fájdalmára. 34. Nem csekély valóban, kivált királynál az alázatosság cselekedeteit annyira gyakorolni, hogy a legalábbvalók társkörébe leereszkedjék, másnak veszélyeztetésével ételt ne követeljen, italt viszautasítson , vétkét megvallja , önmagát népéért föláldozza, hogy csupán csak rá nehezedjék az Isten haragjának súlyja, midőn az öldöklő angyalnak magát fölajánlva mondá : „íme én n y á j ő r , vétkeztem, én cselekedtem igazságtalanul, de e nyáj mit vétett?fordu Íjon kérlek kezed ellenem.“ I) 35. Mert megemlítsem e? hogy a cselszövényeket hallgatva mellőzé, s mintha tudomása sem lett volna róluk, szóval sem említé azokat ; hogy a szidalmakra nem felelt ; hogy imádkozott, midőn tekintélyét megtámadák, sőt áldotta átkozóit! Egyszerűségben élt; a kevélyeket kerülte, az igazakat követte ; bűneinek megsiratásakor hamuval keverte ételét és könyeivel elegyíté italát. Valóban érdeme szerint sóvárgott utána a nép annyira, hogy Izrael minden nemzetségei hozzá jövének mondván: íme a te csontod és tested vagyunk; már az előtt is midőn Saul uralkodott te valál Izrael vezére; sőt Isten is mondá neked: Te legelteted népemet Izrael t.“ 2) Mi többet mondjak még arról, kiről maga az Úr ekép nyilatkozott mondván : Feltaláltam Dávidot szívem szerinti Ki járt úgy mint ő az életszentség és igazságútján, ki töltébeaz Isten akaratát úgy, mint ő, elannyira hogy engedelmessége által még a vétkező utódoknak is bűnbocsánatot eszközölt ki s örököseinek előjogait föntartá? 36. Ki nem szeretné azt, ki annyira kedves volt barátai előtt, hogy csupán azért számolt viszonszeretetük- re, mert ő kegyeié őszintén barátait? Végre a szülők őt magzataiknak, s ezek szüleiknek tették elébe. Ez okozá Kir. II k. 24, 17. *) Kir. II. k. 5, 1. 9
